Mit tehetünk kapcsoltunk harmonikusabbá tételéért?

Ha már tegnap beszéltünk egy keveset a kapcsolatokban előforduló egyik legrombolóbb szófordulatról és energiamintáról, akkor jó tudnunk, hogy pénteken és szombaton egy egzakt Vénusz-Plútó quadrat segít kirázódni a megszokott sablonokból. A Kos jelében járó Vénusz amúgy is segíti az újrakezdéseket, az új minták elsajátítását, mégpedig magasabb szintű és lelkesítő módon. Ez a fajta tüzes lobogás mind-mind az ember és ember közti harmónia emeléséért munkálkodik, ami több – és mélyebb – örömöt ad. A Plútó a Bak jeléből a fejlődés, előrehaladás inspirációját hozza el, mégpedig a mélységekig lehatolva, hogy onnan emelkedhessünk magasra. Tudatosítsuk magunkban és a másikban is, hogy nem csak a felszínt kapargatjuk: a cél nem az, hogy a kutyasz@rt ebürüléket arany csillámsprével fújjuk csillogóvá és parfümmel próbáljuk illatosítani, hanem magas nyomású mosóval csapatjuk el a merga maradékát is, fertőtlenítünk egy alaposat és ebbe a szép, új, tiszta energiamintába tesszük le a következő fejezetek alapjait. Emlékezzünk, hogy a Plútó a Sas égi egyenlítői csillagképéből a szárnyalást, az égbe emelkedést ösztönzi, nem a poloska-féle laposkodó csúszás-mászást.

A két bolygó között működő fényszög 90 fokos, quadrat. Ez a fényhíd a konkrétumokra törekvésben segít; amit kigondolunk, amit érzünk, vele és általa tudjuk „lehozni az anyag világába,” azaz valóságot teremteni belőle. Nem száll el a szó, hanem épít és alakít, súlya és ereje van, mégpedig úgy, hogy akár radikálisan változtatunk kettőnk energetikáján, kimondunk fontos, lényeges dolgokat, így az aktuális mély levegővétel és sóhaj után jöhet a megkönnyebbülés és a magasabb minőségű harmónia megélése.

Miért rombol olyan sokat az „akkor is szeretlek” kifejezése?

Akkor is szeretlek, ha meghíztál.

Akkor is szeretlek, ha megöregedtél.

Akkor is szeretlek, ha megőszültél.

Akkor is szeretlek, ha kihullott a hajad.

Akkor is szeretlek, ha van már két gyereked.

Milyen gyakran halljuk, rosszabb esetben mondjuk ezeket és a hozzájuk hasonlatos, most pellengérre állítani hivatott  fordulatot: „akkor is szeretlek, ha.” De mi ezzel a baj? Hiszen megerősítem, hogy én szeretem, akkor hol a bibi? Ott, a közepén, kérlek, nézz bele mélyebben. Vegyük elő egyik kedvenc eszközömet és értelmezzünk a nyelv felől. „Akkor is szeretlek, ha.” Mit üzenek ezzel neked? Így van, pontosan. Van egy (vagy több…) hibád és „fogyatékosságod,” ami miatt amúgy nem vagy, nem lennél szerethető. Hogy mégis szeretlek, az az én jófejségem, kvázi áldozatom.

Nézzük az első mondatot: akkor is szeretlek, ha meghíztál. Azaz: addig minden további nélkül tudtalak szeretni, amíg karcsú voltál, legalábbis nem lépted át az általam meghatározott testtömeg index számát. Amikor ez megtörtént, elvesztetted a szerethetőségedet. Ez megtörtént, ezt elkönyveltem és ki is nyilvánítom feléd: „akkor is” – azaz már nem kéne szeresselek, ha nem lennék ennyire kivételesen szuperaranyos. „Ha meghíztál” – egy kövér, meghízott, elhízott illető nem szerethető, ezt most még az orrod alá is dörgölöm.

Előbb megingatlak, hogy már nem kéne szeretnem téged, majd biztosítalak, hogy ez csak egy ideiglenes állapot – addig tart, míg a türelmem, de tudatosítom benned, hogy – a példa szerint – a túlsúlyod az oka a nemszerethetőségednek. Vajon hogyan hat egy kapcsolatra egy ilyen kijelentés? Eléri a várt (és kívánt) hatást, vagy talán éppen ellenkezőleg: rombol? A választ rád bízom, de tudd, hogy sok jó nem születik abból, amikor aláásod a másik önbecsülését, ehhez pedig az „akkor is szeretlek, ha” kitűnő eszköz.

Mi akkor a megoldás? Hogyan kommunikálhatok szépen és harmonikusan, a másik – tudattalan – megbántása nélkül? Először is gondold végig, szükséged van-e önmagad fényezésére a másik előtt, azzal az eszközzel, hogy őt lenyomod és magadat emeled? Ehhez jó, ha barkácsolod és erősíted az önbecsülésedet, így téve szükségtelenné az „akkor is szeretlek” energetikáját. Ki kell-e mondanod, azaz az orra alá kell-e dörgölnöd, hogy meghízott/megőszült/kopaszodott, stb?

Feltétlenül szükséges a „szeretlek”-et kontextusba helyezned ez „értékcsökkenéssel?” – ami számodra az, a nélkül nem hoznád szóda? Gondold kérlek végig. Miért ne lenne elég a mezei, puszta „szeretlek” – minden sallang, összehasonlítgatás, célozgatás és egyebek nélkül.

Miért ne lehetnél nemes és széplelkű, aki nem akar a másikba indirekt (de azért jó fájdalmas) módon belerúgni? Ugye? Miért állnál be a sorba? Sőt, hadd menjek tovább: miért ne emlékeztethetnéd embertársaidat a jövőben, hogy az „akkor is szeretlek” mit is jelent valójában? Miért ne adhatnál egy kérdőjelet ajándékba, ami javítja-gyógyítja az emberi (nem csak a pár-) kapcsolatokat?

kép: pixabay.com

akkor is szeretlek, ha…

Mit szeretnél megálmodni holnapra virradóan?

Keddről szerdára virradóan áll együtt egzakt módon a Nap és a Merkúr a Halak asztrológiai jelében. Mivel a Merkúr a Földről szemlélve látszólagosan hátrálva mozog, a Nap pedig csak és kizárólag április el(s)ején szokott így mozogni, ezért elég rövid ideig tart a szoros együttállás. Ez persze nem baj, sőt: jó tudatosítanunk, hogy keddről szerdára megálmodhatjuk azokat a megoldásokat, amiken esetleg régóta rágódunk. Gondoljunk olyan minőségekre, amik mélyen belül nyomasztanak, vagy „csak” foglalkoztatnak. Az ilyen jellegű nyitott mondatokra kerülhet pont az éjjel, mégpedig a megértés által. Emlékezzünk, a Merkúr ebben (is) erős. A mélyből, a lélek és az érzelmek síkjáról egyszer csak összeáll a kép és felhúzzuk a szellem szintjére a huzamosabb ideje velünk élő, netán vissza-visszatérő gubancokat, és itt, a napvilágon mutatkozik meg a kinyitásukhoz és rendezésükhöz vezető kulcs.

Nap-Merkúr találkozó esetén mindig érdemes papírt, ceruzát vagy ezek modern kori, digitális megfelelőit magunk mellé készíteni éjszakára, mert bármennyire csillogó is a szikra és fénylik a bevillanás, az is tanító jellegű tapasztalat, amikor bosszankodva ébredünk, hogy „pedig ez mekkora királyság volt, amit éjjel megálmodtam!” Ennek elkerülése-megelőzése végett mindenképpen hozzuk át az üzenő álmokat, hiszen bennünk van a beavatás. Beavatás, ami felismerésben testesül meg, itt csodálkozunk rá az addig különálló mozaikdarabkák csodálatosan egyértelmű, de eddig meg nem látott összetartozására. Mivel a Halak cikkelye érintett, működhet az energetika mély lélek szintjén történő „üzenetküldésre.” Nyilván nem profán és méltatlan módon, mert az egyszerű visszaélést jelentene, de alkalmazhatjuk a másikhoz való közelebb kerülésre azáltal, hogy sok-sok szeretettel tiszta és egyértelmű üzenetet küldünk a másiknak, akivel esetleg nem megy – még – a verbális kommunikáció, olyan mély tüskék fúródtak kettőnk kapcsolatába. Emlékezzünk arra is, hogy a Merkúr kapcsolatbolygó, a Nap pedig a szeretetet is testesíti, így kettejük találkozóját a szeretet erejével történő kapcsolatgyógyításra is használhatjuk.

kép: www.pinterest.com

Mit ad a félelem legyőzése?

“Ha az ember a félelmét egyszer már legyőzte, akkor élete hátralevő részében megszabadul tőle, mert a félelem helyett tisztánlátásra tesz szert – a szellem világosságára, mely a félelmet eltörli. Ettől kezdve az ember ismeri a vágyait, s tudja azt is, hogyan csillapítsa ezeket a vágyakat.”

Carlos Castaneda

Mit igazol a tudomány?

„Tudományosan nem igazolt, ezért a. elvetendő b. tiltandó c. üldözendő!” – milyen gyakran olvasunk és hallunk ilyen jellegű mondatokat mostanság. Bevallom, legott komédiának tekintve szórakozni szoktam az ilyes jellegű, „ismeretterjesztő” cikkeken, bár rezgett a léc. Többször is.

Az egyik komolyabb rezonancia a tojásról szólt. Ebben a karcolatban azt igyekezett sulykolni a tollnok, hogy a fogyasztók milyen nagy marhák, mert keresik a szabad tartásos tikmonyt, ami nem jó. Nem jó, mert drágább a termelőnek és különben is, a mai tyúkok amúgy imádnak ketrecben élni, vidámak, kiegyensúlyozottak. Az írásműben szerepelt az is, hogy az alapját képező kutatást a Tojásszövetség rendelte meg, a fentebb írt „káros” fogyasztási szokások hátterében álló torz gondolatok eloszlatására. Nyilván rendelésre készült munka a megrendelő szándékát tükrözi: ha zöldre akarom festetni a falamat és a mester pirosra mázolja, akkor kirúgom és nem fizetem ki, így a „kutatás” is „meglepő” eredménnyel zárult.

A másik ilyen „alkotás” az anyatej és a tápszer összevetését vette górcső alá, tudományosan levezetve, hogy ugyan tök jó a szoptatás, de a gyermek ötéves korára mindennemű, innen eredeztethető előny semmivé foszlik. Ha megengeded, ezt nem kommentálom mélyebben. Direkt nem linkelem be a két hivatkozott dolgozatot, gugli segít rájuk akadni, annak, aki kíváncsi; valójában nem is ez a lényeg a mai körüljárandó szempontjából.

Gondolkodtál-e azon, hogy mennyit ér a „tudományosan megalapozott” kifejezés? A – vélhetően brit – tudósok kimutatták, hogy szerelem, mint érzelem nem létezik, csupán agyunk egy kicsi szegletében termelődik egy vegyület és az „hülyít meg” bennünket. Valóban így lenne?

Minden költő, művész – bárki, aki valaha szerelmes volt, egy hosszan leírható szénlánc áldozatává vált? Biztos, hogy mindent meg kell érteni az agyunkkal? Somlósi Lajostól ered a gondolat, hogy az agyunk „csak” végrehajtó szerv, a döntést az úgynevezett zsigeri agy hozza, ott benn, valahol a napfonat mögött. Ha ezzel nem tudsz azonosulni, nyugodtan helyettesítsd be a szívvel. Az itt meghozott helyes döntéseket valósítja meg az elme. A bajok akkor kezdődnek, amikor a döntés jogkörét – kontroll nélkül – átadjuk az agynak. Hányszor hozol olyan döntést, ami ésszerű ugyan, de rossz érzéseid vannak? Ugyehogy? Az igazán jó döntés nemcsak ésszerű, de – főleg és elsősorban – szívszerű, hogy nyelvújítsunk kicsit.

Biztosan csak az a jó, amire a tudomány az „áldását” adta? Emlékezzünk, a tudomány – jelen pillanatban – nem hisz például a lélekben. Hiába lélektan a pszichológia tükörfordítása, lélek még sincs. Szerintük. Nem azt mondom, hogy ne higgy a tudósoknak, de emlékezz a kérdőjel mindenek felettiségére.

Attól, hogy valamit egy bizonyos szempontrendszer szerint vizsgálva mérésekkel támasztanak alá, még nem feltétlenül igaz. A fentebb hivatkozott tojásügyi ámokfutást célzatosan rendelték; miért gondolod, hogy csak ott, abban az egy esetben történt ez így? Merj hinni a szívednek, a lelkednek; annak a nagyszerű, isteni örökkévaló fényességnek, ami benned is, minden emberben ott van.

Nem kell kiszolgáltatva élned brit tudósok által összeböffentett eredményeknek, ha arra nem rezeg a lelked. Tudd, hogy bármilyen „tény” csak akkor ér valamit, ha az segít és szolgál téged. Merj kételkedni és véleményt alkotni; őrizd meg emberi mivoltodat ebből az aspektusból is!

kép: pixabay.com

a lényeg jellemzően nem mérhető és a tudomány ledobja tőle az ékszíjat (lásd szerelem)

Véget érésből megújulás, avagy jöhet a Halak újhold vasárnap délutánra?

Vasárnap késő délután áll együtt egzakt módon Nap és Hold a Halak asztrológiai jelében, azaz újholddal ér véget a hét. Újhold = megújulás, mégpedig kifejezetten mélyre ható módon, lelkünk, érzelemvilágunk talapzatáig lemerülve. Minél közelebb tudunk kerülni a legalsó, ősi-belső magunkhoz, annál eredményesebben válhatunk „új emberré.” A Halak minőségének meghatározó összetevője a lezárás és elengedés, ez pedig szélesre tárja a kaput az új, a méltó és a jó befogadására. Ez az a pont és pillanat, amikor a régit, aminek kifutott és lejárt az ideje, szertettel fejezzük be és tesszük ki a pontot a végére. Nincs bennünk rossz érzés, hiszen időben cselekszünk, nem balfácán módra. Érezzük és tudjuk, hogy minek járt le az órája és e szerint cselekszünk is; vasárnap kifejezetten érzelemvezérelten működünk (figyelem! ez nem állatias ösztönlényt jelent, aki azonnal azt teszi, amit pillanatnyi késztetése diktál).

Csodaszép az a mód, amikor tudatunk és lelkünk egyesülve mutatja meg: igen, elindulunk egy irányba és itt, a kezdetek kezdetén egység, mint EGY-SÉG van. Emlékezzünk, hogy a Halak minőségét a Kos, a kezdetek, a lendület, az elindulás követi. A megújulás ugyan belülről indul, de nagyon hamar látványos és édes gyümölcsök képben mutatja meg magát az anyag világában. Ha tehetjük, érdemes vasárnap délután szeretteinkkel lenni, mert ez a bizonyos egység még inspirálóbb módon tudja kibontakoztatni áldásos hatásait. Ha ennek fizikai korlátai vannak, jó tudnunk, hogy a gondolat és a szeretet ereje ezeket felülírja és áthidalja: elég, ha lélekben vagyunk velük.

kép: www.pinterest.com

Pin It on Pinterest