“Ha az ember a félelmét egyszer már legyőzte, akkor élete hátralevő részében megszabadul tőle, mert a félelem helyett tisztánlátásra tesz szert – a szellem világosságára, mely a félelmet eltörli. Ettől kezdve az ember ismeri a vágyait, s tudja azt is, hogyan csillapítsa ezeket a vágyakat.”
Carlos Castaneda
„Tudományosan nem igazolt, ezért a. elvetendő b. tiltandó c. üldözendő!” – milyen gyakran olvasunk és hallunk ilyen jellegű mondatokat mostanság. Bevallom, legott komédiának tekintve szórakozni szoktam az ilyes jellegű, „ismeretterjesztő” cikkeken, bár rezgett a léc. Többször is.
Az egyik komolyabb rezonancia a tojásról szólt. Ebben a karcolatban azt igyekezett sulykolni a tollnok, hogy a fogyasztók milyen nagy marhák, mert keresik a szabad tartásos tikmonyt, ami nem jó. Nem jó, mert drágább a termelőnek és különben is, a mai tyúkok amúgy imádnak ketrecben élni, vidámak, kiegyensúlyozottak. Az írásműben szerepelt az is, hogy az alapját képező kutatást a Tojásszövetség rendelte meg, a fentebb írt „káros” fogyasztási szokások hátterében álló torz gondolatok eloszlatására. Nyilván rendelésre készült munka a megrendelő szándékát tükrözi: ha zöldre akarom festetni a falamat és a mester pirosra mázolja, akkor kirúgom és nem fizetem ki, így a „kutatás” is „meglepő” eredménnyel zárult.
A másik ilyen „alkotás” az anyatej és a tápszer összevetését vette górcső alá, tudományosan levezetve, hogy ugyan tök jó a szoptatás, de a gyermek ötéves korára mindennemű, innen eredeztethető előny semmivé foszlik. Ha megengeded, ezt nem kommentálom mélyebben. Direkt nem linkelem be a két hivatkozott dolgozatot, gugli segít rájuk akadni, annak, aki kíváncsi; valójában nem is ez a lényeg a mai körüljárandó szempontjából.
Gondolkodtál-e azon, hogy mennyit ér a „tudományosan megalapozott” kifejezés? A – vélhetően brit – tudósok kimutatták, hogy szerelem, mint érzelem nem létezik, csupán agyunk egy kicsi szegletében termelődik egy vegyület és az „hülyít meg” bennünket. Valóban így lenne?
Minden költő, művész – bárki, aki valaha szerelmes volt, egy hosszan leírható szénlánc áldozatává vált? Biztos, hogy mindent meg kell érteni az agyunkkal? Somlósi Lajostól ered a gondolat, hogy az agyunk „csak” végrehajtó szerv, a döntést az úgynevezett zsigeri agy hozza, ott benn, valahol a napfonat mögött. Ha ezzel nem tudsz azonosulni, nyugodtan helyettesítsd be a szívvel. Az itt meghozott helyes döntéseket valósítja meg az elme. A bajok akkor kezdődnek, amikor a döntés jogkörét – kontroll nélkül – átadjuk az agynak. Hányszor hozol olyan döntést, ami ésszerű ugyan, de rossz érzéseid vannak? Ugyehogy? Az igazán jó döntés nemcsak ésszerű, de – főleg és elsősorban – szívszerű, hogy nyelvújítsunk kicsit.
Biztosan csak az a jó, amire a tudomány az „áldását” adta? Emlékezzünk, a tudomány – jelen pillanatban – nem hisz például a lélekben. Hiába lélektan a pszichológia tükörfordítása, lélek még sincs. Szerintük. Nem azt mondom, hogy ne higgy a tudósoknak, de emlékezz a kérdőjel mindenek felettiségére.
Attól, hogy valamit egy bizonyos szempontrendszer szerint vizsgálva mérésekkel támasztanak alá, még nem feltétlenül igaz. A fentebb hivatkozott tojásügyi ámokfutást célzatosan rendelték; miért gondolod, hogy csak ott, abban az egy esetben történt ez így? Merj hinni a szívednek, a lelkednek; annak a nagyszerű, isteni örökkévaló fényességnek, ami benned is, minden emberben ott van.
Nem kell kiszolgáltatva élned brit tudósok által összeböffentett eredményeknek, ha arra nem rezeg a lelked. Tudd, hogy bármilyen „tény” csak akkor ér valamit, ha az segít és szolgál téged. Merj kételkedni és véleményt alkotni; őrizd meg emberi mivoltodat ebből az aspektusból is!
kép: pixabay.com
a lényeg jellemzően nem mérhető és a tudomány ledobja tőle az ékszíjat (lásd szerelem)
Vasárnap késő délután áll együtt egzakt módon Nap és Hold a Halak asztrológiai jelében, azaz újholddal ér véget a hét. Újhold = megújulás, mégpedig kifejezetten mélyre ható módon, lelkünk, érzelemvilágunk talapzatáig lemerülve. Minél közelebb tudunk kerülni a legalsó, ősi-belső magunkhoz, annál eredményesebben válhatunk „új emberré.” A Halak minőségének meghatározó összetevője a lezárás és elengedés, ez pedig szélesre tárja a kaput az új, a méltó és a jó befogadására. Ez az a pont és pillanat, amikor a régit, aminek kifutott és lejárt az ideje, szertettel fejezzük be és tesszük ki a pontot a végére. Nincs bennünk rossz érzés, hiszen időben cselekszünk, nem balfácán módra. Érezzük és tudjuk, hogy minek járt le az órája és e szerint cselekszünk is; vasárnap kifejezetten érzelemvezérelten működünk (figyelem! ez nem állatias ösztönlényt jelent, aki azonnal azt teszi, amit pillanatnyi késztetése diktál).
Csodaszép az a mód, amikor tudatunk és lelkünk egyesülve mutatja meg: igen, elindulunk egy irányba és itt, a kezdetek kezdetén egység, mint EGY-SÉG van. Emlékezzünk, hogy a Halak minőségét a Kos, a kezdetek, a lendület, az elindulás követi. A megújulás ugyan belülről indul, de nagyon hamar látványos és édes gyümölcsök képben mutatja meg magát az anyag világában. Ha tehetjük, érdemes vasárnap délután szeretteinkkel lenni, mert ez a bizonyos egység még inspirálóbb módon tudja kibontakoztatni áldásos hatásait. Ha ennek fizikai korlátai vannak, jó tudnunk, hogy a gondolat és a szeretet ereje ezeket felülírja és áthidalja: elég, ha lélekben vagyunk velük.
kép: www.pinterest.com
A komfortzóna nem egy egzakt dolog. Tágíthatod újra és újra, meglehetősen rugalmasan viselkedik. Minél többször léped át és tolod ki a határaidat, annál jobban érzed magad; akkor tudatosul az érzelmek szintjén is, hogy „igen, élek!” Ha ez önmagában ilyen csodás, hogy a pitlibe’ lehet akkor veszélyes? A kipipálással, igen.
Ott csúszhatunk el, amikor rendszeresség helyett eseti módon tekintünk komfortzónánk elhagyására-tágítására. Az esetiséggel az a baj, hogy hamar kiürül az élmény. Azt gondoljuk, mint az edzőterembe járó kamasz: a pálcika karjaimból felgyúrtam magam, van hátam, bicepszem és mellizmom, kész vagyok. Most már nem kötnek belém az utcán, megdolgoztam érte. És igaza van. De mi történik, ha örökre elfelejti a terem címét és felé se néz többé? Meddig maradnak az izmok feszesek?
Lásd a párhuzamot: kamaszunk nem gyötrődik és szív azzal, ha hetente – mondjuk – három alkalommal lemegy egy-egy órát súlyzózni. Ez nem tortúra, még ha megizzad, elfárad, megéhezik és izomlázasan megy is haza. Ez mind-mind a fejlődés érdekében történik. Pont ilyen okokból kezd apránként, de egyre nagyobb tárcsákat a krómozott rúdra húzni, mert adott súly már nem hozza azt a bizonyos önmeghaladós érzést; egészen egyszerűen hozzáedződött.
Itt érkezik el a feljebb és továbblépés pillanata, de nem csak gyúráskor. Egész életünket át- és áthatják az ilyen tágítások-erősítések. Legyünk készek önként meghozni az áldozatot, vállalni az erőfeszítést és tudni, hogy mindez értünk van. Természetesen újra és újra adjunk időt és alkalmat a jogos büszkeség érzésének, ünnepléssel együtt, de soha ne tekintsünk végállomásként aktuális pozíciónkra az életben.
Mindig van feljebb és előrébb; törtetés nélkül emelkedhetünk egyre magasabbra életünkben. A kényelmesség és a babérokon ücsörgés ezzel pont ellentétes vektorú, beszűkítő-zsugorító, ezért érdemes megfontolnod, akarod-e. Ad-e annyit a (spirituális és fizikai) lustaság, hogy életformáddá tedd? Megéri, hogy esetleg az utad legvégén megbánj bármit is? Ugye?
kép: pixabay.com
szép és kényelmes, még biztonságot is kínál – de éppúgy a határai is erősek, mint a komfortzónának
Végre elérkezett az idő, hogy erről a szívemnek kedves témáról is beszéljünk egy kicsit. A két véglet valahogy így néz ki: „fogalmam sincs, most növő vagy fogyó Hold van, de nem is érdekel. A csillagok és a bolygók olyan messze vannak tőlem, hogy semmi hatásuk rám, így nincs miért időt pazaroljak a figyelgetésükre.”
A lendülő inga a túloldali ponton pedig ilyesmit hall: „ma kell borsót vetnünk, mert termésnap van, holnap kicsit óvatosabban fogok vezetni, mert retrográdba fordul a Merkúr, de a Katit ideje felhívnom, végül is mire jó a Halak Vénusz, ha nem erre?” Jó az elején leszögezni, hogy nincs aranyszabály; konkrét, mindenki által behelyettesíthető, egzakt képlet. Kiindulásként Szepes Mária nagyszerű gondolata szolgáljon: „a csillagok nem kényszerítenek, csak hajlamossá tesznek.”
Olvasd el, kérlek, még egyszer. Attól, hogy valamire hajlamos vagy, még nem kötelező úgy működnöd. Ha megengedsz egy személyes példát: édesszájúként hajlamos lennék sok-sok cukrászdába betérni. A hajlamosság, a késztetés ott van, de kaptam szabad akaratot, hogy mégse így működjek (ellenkező esetben tuti megnyerném Gombóc Artúr szerepét bármely castingon). Öntudatom és emberi mivoltam fölé emel a hajlamosságnak, az ösztönszintű késztetésnek. Ez az, amit például az állat nem tesz meg. A farkas vonyítja a teliholdat, a két hímoroszlán pedig addig bunyózik, míg egyikük dimenziót vált és így tovább.
Rajtad áll, mennyire engeded magadat befolyásolni az égi mozgások tudatosítása által. Figyelem: akkor is hatnak, ha hiszel és akkor is, ha nem. Pont úgy, mint a gravitáció. Ha esetleg gravitáció-tagadó vagy, úgy próbáld ki, hogy kidobsz egy tojást az ötödikről: méretes nyers tükörtojássá válik másodpercek alatt az aszfalton, hitedtől függetlenül, hiszen egyetemes törvényszerűségek hatnak rá (is). Alacsony szint például úgy bemenni a munkahelyedre hátráló Merkúr idején, hogy elvárod a félreértéseket, egymás melletti elbeszéléseket és egyéb gebaszokat. Már ha beérsz egyáltalán és nem törik össze a kocsidat…
Onnantól kezdve csúszol alacsony szintű működtetésbe, ha az korlátoz téged. Fordíts rajta egyet: a helyzet adott, azt befolyásolni nem tudod. Kivétel: ha képes vagy megfordítani az előre jelzett idő előtt a hivatkozott Merkúrt, kérlek, írj privátban, mert szeretnék elmenni hozzád tanulni és sokat fizetnék is érte.
Nem korlátozhat semmiben egy égi helyzet, ez nagyon fontos! Nem érezheted azt, hogy ezt vagy azt most nem tehetd meg, mert az égiek nem engedik. Ha mély és valódi vágy él benned, tedd föl (és igen, így fölfelé, az égiek felé) a kérdést: hogyan és miként tudod mégis, a lehető legjobban megvalósítani? Hidd el, ez a teremtett világ úgy van megalkotva, hogy az ilyen típusú, őszinte vágyak teljesüljenek; ettől (is) válik jobbá és jobbá.
Amikor jól és magas szinten működsz együtt az aktuális kozmikus helyzetekkel, az nem olyan látványos. Minden olyan természetessé válik, azt külön nem feltétlenül veszed észre, hogy nem görcsölsz, hiszen ez a természetes. Kicsit olyan érzés, mint amikor hátszélben biciklizel: jó és gyors a haladás anélkül, hogy különösebben nagy jelentőséget tulajdonítanál a rajtad kívül álló körülményeknek. Emlékezz arra is, hogy a legerősebb hátszél sem indítja el a bringát, ahhoz neked kell a pedált taposni.
kép: pixabay.com
kulcsfontosságú: te hol vagy a képletben? teérted van és nem alárendelni hivatott téged
Csütörtöktől szombatig jó kis teremtő inspirációt kapunk a Bika jelében járó Uránusz és a Bakban menetelő Mars egzakt trigon fényszögével. A kicsit száraz bevezető mondat bontásával tárul fel egy csodálatosan szép energetika: a két, egymással kapcsolódó planéta egyaránt földes elemű jelben tartózkodik, így a konkrét, kézzel fogható, termékeny és bőséget adó hatás az alaphelyzetük. A Bika Uránusz a különleges módon, mondhatni zseniálisan – és persze hótisztán – működtetett termékeny erőkről, a stabilitást adó, újító gondolatokról (is) szól. A rendszer újra és újra bedob meghökkentő és váratlan megoldási lehetőségeket, amikkel aztán teszünk, amit akarunk. Figyelmen kívül hagyhatjuk fejcsóválva, mondván: mekkora baromság ez, ki hallott még ilyet? – de kritika és ítélet nélkül vizsgálhatjuk és próbálhatjuk ki. Utóbbi mintázatot követve tapasztalhatjuk meg a valódi, gyümölcsöző és építő termékenységet, a járt úttól elkanyarodva, pont benne az izgalmas sűrűben.
A Bak cikkelyében járó Mars erőivel (emlékezzünk: a Mars bizony erőbolygó) folyamatosan, kitartóan és állhatatosan mehetünk a valódi célunk felé. A kiemelés nem a véletlen műve, hiszen a Bak erőterében jóval könnyebb letisztítani, mivel is tudunk egyetérteni és elengedni a sallangokat. Most érezhetjük át igazán és mélyen annak nagyszerűségét, hogy ami igazán fontos, azért bármikor mozgósítani tudjuk a bennünk szunnyadó energiákat. Szusszanhatunk, persze, de az nem azonos a célunk és álmaink feladásával. Másképpen fogalmazva a Mars aktuális asztrológiai pozíciója a növekedésről, a fejlődésről és az ehhez folyamatosan áramló kraftról szól. Már önmagában ez is nagyszerű üzenet, ha pedig rápillantunk a két planéta között munkálkodó trigon fényhídjára, máris továbbléphetünk ennél az angolos „nem rossz, nem rossz”-nál.
A trigon szimbóluma egy egyenlő oldalú háromszög: bármelyik oldalára fektetjük-állítjuk, a hegye felfelé, az ég, a magasságok felé mutat. Emelő erő, a jobbá tevés ösztönzése jellemzi, ez a fantasztikus fényszál köti most össze a Marsot és az Uránuszt, hogy tisztán, szabadon, zseniálisan emelkedjünk és működtessük termékeny energiáinkat valódi célunk felé vezető utunkon.
kép: www.wallpaperacces.com
