– Napóra. Szinte már múlt vasárnap tudtam.
– Magának is jó napot! Meg kell hagyni, most nyílegyenesen jött, fókuszált tekintettel.
– Naná. Épp egy hete azt mondta: olyan helyen találkozunk ma, ahol a napfény kiemelt szerepet kap.
– Az emlékezete tökéletes.
– Most viszont felfigyeltem a részletekre is: nem csak „fény”-t mondott, mint szokása. Napfényt, így, egyben.
– Ügyes. És valóban észrevette azt az egy szótagot. Ez csak megerősíti az elismerésemet.
– Köszönöm. Azért el kell mondjam, több napórához is elsétáltam hét közben. Találtam köztük kifejezetten szépet, de akadt funkcionális, szinte csúnyácska is köztük.
– Ezt nevezem. Alaposan készült.
– Próbáltam elképzelni egy-egy napóránál, van-e realitása, hogy ma itt beszélgessünk.
– Talpraesett is.
– Amikor nem érzetem, hogy a bizsergésnek még csak a szele is felbukkanna, tovább álltam.
– Egyre jobban használja a belső iránytűjét. Nagyon jó. Ha gondolja, terjessze ki más életterületekre is. Csodákat fog tapasztalni.
– Ez már most is megesik néha-néha. Amiben – hogy egy kicsit én is kalapemelgessek – nem kis szerepe van Önnek is. Meg a kalandos Hétrenézőinknek. De milyen könyv az ott a kezében?
– Erről majd később. Először beszéljünk arról, amiért jöttünk.
– Hamar a tárgyra tér. Tehát fontos dolgok fognak történni.
– Mindig történnek fontos dolgok, csak azt kell megtalálni, egy-egy esemény kire hat életreformáló módon.
– Összefésülni a spirituális keresletet és kínálatot?
– Akár így is mondhatjuk, bár ez nagyon közgazdász-szagú.
– És mint ilyen, túl profán?
– Határeset. De nézzük a múlt hetet!
– Ami, ha nem tévedek, jól kezdődött.
– A lehető legjobban. Nyári napfordulóval, fénymaximummal – és persze a Rák jelébe megérkező Nap üzeneteivel.
– És mindenféle tüzeskedéssel; parázson járással, tűzugrással; még én is máglyarakást kértem a keddi kávémhoz a cukrászdában.
– Megint a gasztró.
– Végre én mondhatok magának valami tanítást: a gasztró és az asztró között csak egy betű a különbség.
– Igen, és?
– Egy-egy finom falat mennyei élményt adhat.
– Ha meg ráharap a pitében felejtett meggymagra, csillagokat lát. Ezt estig is folytathatnánk. De értem a logikáját. Adjunk neki magas szintű lehetőséget: amikor étkezik, az méltó, akkor a gasztró szinte égies. Kajálni, zabálni viszont nem való és nm méltó, már ha kozmikus létezőként definiálja magát.
– Igyekszem. És köszönöm. Megint tovább tudott szőni egy puszta szóviccet.
– Ha ilyen magasra dobott labdát kapok, valamit csak kell kezdenem vele. Folytassuk.
– Legyen.
– Vénusz a Fiastyúkban, meg aztán az Ikrek jelébe is megérkezett. Jó kis energia, a felső polcról. Nem mellesleg: kicsit később már a Bika fejénél jár, kitűnő, termékeny gondolatokat ébresztve.
– Szép.
– Vénusz. Nem is lehetne más. De a másik kapcsolatbolygó, a Merkúr is hallatott magáról.
– Mit tett?
– Az Orion lábához érkezett el. Ez a Rigel nevű csillag. Felkészít a Rák újholdra.
– Tetszik, jól hangzik.
– Tényleg kitűnő, mert segít el- és továbblépni. Beszéltünk még az önismeretről, pontosabban arról, mikor csap át önátverésbe. Szó esett a valódi vágyak és gerjesztett ingerek különbségéről is.
– Ez kifejezetten érdekes. Fel lehet ismerni, melyik melyik?
– Természetesen. Segít, ha képes összpontosítani; amihez némi szaturnuszi energia, a sűrítés, fókuszélesítés, szűkítés is jól jön.
– Megvolt mind a hét. És mit hoz a jövő hét?
– Szellemes; tetszik, ahogy mind oldottabb, hétről hétre.
– Igyekszem felvenni a ritmust.
– Akkor sorolom tempósan: retrográd Neptunusz, Vénusz-Aldebaran együttállás. A nagy kérdés: szabhat-e bármi is gátat a szeretet áramlásának. Hit és hiszékenység különbsége. Egyik kedvencem: a sorok között olvasás művészete. A másik vissza-visszatérő kérdés: meddig kell hasznosnak lenni? És végül talán a legfontosabb: mivel és hogyan tud segíteni az igazi mester.
– Nem mondom, tömény. De jól hangzik.
– Sűrű, eseménydús időszak, passzol hozzá.
– Most már elárulja, mi az a könyv a kezében?
– Az a címe, hogy Stellala. Kicsit kisebbel szedték az alcímet: „A gyökértől a csillagos égig.”
– Tetszetős. Van benne anyag, azt látom. És belül milyen?
– Szórakoztató. Sok-sok történet mesél a csillagos ég szereplőiről. Végre van egy könyv, ami közelebb hozza a kozmikus minőségeket a hétköznapokhoz.
– Még én is érteném?
– Mi az, hogy. Bárki és mindenki nem csak megérti, de könnyedén be is tudja fogadni.
– Akkor most örülünk?
– Mi az, hogy!
– Látom, már egész sokat elolvasott belőle, kicsit kilóg a könyvjelző.
– És mindjárt folytatom is, ott, azon a padon. Köszönöm, hogy eljött ide, a napórához.
– Mint mindig: jól éreztem magam. Én tartozom hálával. Jövő héten hová menjek?
– Ahová csak akar és kedve tartja.
– Hű, de általános…
– Jól van, na. Akkor mit szól, ha megnézzük a másik, az alsó szigetcsúcsot? A múltkor azt vizsgáltuk meg, milyen, mikor kettéválik a víz, most pedig az egyesülést.
– Benne vagyok.
– Akkor egy hét múlva. Viszlát.
– Viszlát.
kép: pixabay.com
napfény és pontos idő – napfényből pontos idő
Hétrenéző – hogy tudd, mi történik fönt és körülötted
