Jupiter-Hamal varázstalálkozó

Jupiter-Hamal varázstalálkozó

Felfedezni a rejtett igazságot pont olyan szívdobbantó érzés, mint egy nagy kupac sár közepén csillogó, öklömnyi gyémántra bukkanni. Maga a „találás,” a rálelés is izgalmas és katartikus. Az élmény azonban azért kísér el életed végéig, mert abszolút nem számítasz rá. Se egyikre, se másikra.

Hatodik érzék. Angyalszárnyak finom rebbenése. Halk hangon érkező sugallat. Bár váratlan a rátalálás, valahol legeslegmélyebben számítasz rá; segítő, vezérlő, vigyázó erőid gondoskodnak róla, hogy megérezd. Amennyiben nem tompítottad el magad végletesen, akkor a rendszer precíz mozgásérzékelőhöz hasonlóan működik, még ha nem ennyire látványos módon is.

Talán nem mindig száll a tenyeredre könnyű röptű búzakék szitakötő, hogy perzselt szélű pergamenre írt üzenetet hozzon és Isten ujja sem feltétlenül a fizikai valóságodban kocogtatja meg finoman a bal válladat. Ám az összefüggések hálózata szakadásoktól mentes; minden szálon át hozza-viszi a nemes információt. Megeshet, hogy a körítés kevésbé mesés, de a hibaszázalék a nullához közelít. Nem is tehet mást a magas égi bekötöttség miatt.

Jupiter. Ő a mai főszereplő, aki – asztrológiai értelemben – a Bika jelében jár. Csodás, szép, remek és gyümölcsöző a Bika Jupiter (a róla szóló hosszú, alapos krónikát itt éred el: https://ladonyijanos.hu/bolcsen-termekenyito-bika-jupiter/

), valódi masszív alap. Ma azonban messzebbre és magasabbra pillantunk: feltekintünk a végtelen kéklő égboltra és ott kémleljük ki, melyik az a lebilincselően izgalmas pont, ahová elérkezett a szeretet bölcsességének égi vándora.

Tekintet. Pillantás, látó és értő szem, mely a legfényesebb minőségekre tekint. A Tejútra szegeződik, fürkészi az Istenek Útjának legmagasabb rendű igazságait, hogy azokat lehozza és belegyúrja cselekvő szándékodba. Így mutatnám be két mondatban a Hamal csillagot, már ha állófogadáson kéne terjedelmi keretek közé préselnem az ő méltó méltatását.

Csillogó csillag szegeződik előre. A Kos fényábrájának alfájához aranyszálakon kötődik az előrelátás, de nem hebehurgya hűbelebalázs módjára. A különös csengésű, arab nevet viselő Hamal csillag fényfürkésző ihletést ébreszt, erőterében működve észreveszed a rejtett csodákat, a lehetőségeket. Ennek ellenpontjaként az éretlen, ám csínytevő kamaszfiúk által ártatlan(nak tűnő) papírzacskóba csempészett kutyagumira sem lépsz rá. Az előrelátás nem feltétlenül megfontolt értelmet kap, sokkal inkább intuitív, navigációs köntösben siet segítségedre.

Szeretett Jupiterünk pedig éppen ide, a Kos Tekintetéhez, a Hamalhoz érkezik meg. Június 18. és június 29. között egzakt kettejük szikrázó együttállása. Ehhez tisztáznunk érdemes egy apróságnak tűnő, mégis lényeges jellemzőt a Kos ragyogó, Tejutat pásztázó ihletése kapcsán.

Csillagkép, nem asztrológiai jel. Előbbit valóban látod az égen, ténylegesen fényt kibocsátó csillagok által formált varázsrajz. Utóbbi mindössze két és fél ezer éves múlttal bíró mesterséges, ember alkotta rendszer. Mindkettő hasznos és működik is; eltérés csupán rezgésszintben, kifinomultságban tapasztalható. A csillagképek világa egyértelműen magasabb polcon trónol.

Ekliptika. Így nevezik szaknyelven a Nap Földről szemlélt útját. A Kos ekliptikai csillagkép, amiről a következők miatt kell tudnod: hat rád és rám egyaránt. Központi csillagunk, a Nap a cselekvő én megjelenítője. A Nap útjához tehát tettek, változtatások, aktivitás kötődik. Amikor a Kos Tekintetéhez érkezik egy-egy égitest, a spirituális folyamat nem áll, nem állhat meg puszta bámulásnál, meddő szemrevételezésnél és töprengve tökölő skubizásnál. Meglátom és megteszem. Ez a kapcsolódás – bár nem szokás hangoztatni – vastagon átjárja a Hamal csillagmisztikáját.

Nem más: te látsz rá. Számodra és neked tárulnak fel személyes igazságaid. Jupiteri ihletéssel fejted fel a jelentését annak, ami kirajzolódik előtted. Aktiválódik a benned élő bölcs; a következő közel két hétben ez az énrészed nemigen fog lustálkodni, nyárelő ide, vakáció oda.

Bölcs és nem papírfetisiszta. A Jupiter nem a bizonyítványaidat, okleveleidet és számos felsőfokú nyelvvizsgádat kéri számon rajtad. Nem összevont szemöldökű multi HR-es, „csak” egy bölcsességbolygó. Ez a minőség pedig nem kötődik iskolai végzettséghez: egyetemi professzor is élhet mérhetetlen lexikális tudás birtokában a bölcsesség molekulájától mentes életet. Engem még tanított is ilyen (úri)ember, brrr…

Megnyíló távlatok, kiszélesedő és kiszínesedő jövőkép. Ez jár a Hamal-os, jupiteri tekintet nyomában. Megmutatja a Fényt, még ha addig rejtőzött is. Erőt és értelmet ad építő erőfeszítéseidhez. A ködöt ugyan nem – feltétlenül – oszlatja el, ám felkínál egy eszközt, ami a következőképpen működik:

Végtelen víztükör, semmibe vesző horizont, azúrkék, felhőtlen ég, röppenve rikkantó sirályok. Ezt látja a felszínre emelkedett tengeralattjáró kapitánya, amikor felsétál a toronyba keskeny acéllétráján. Akár több tíz kilométerre ellát, még egy apró halászhajócska sem kerülheti el éber, vizslatva pásztázó szemének figyelmét. Ám az égbolt néha beborul, a párolgás felhőket szül, időnként pedig pehelypaplanos ködöt. Ha a körülmények miatt éppen nem vesszük hasznát a szemnek, semmi gond. Azaz minden rendben. Derék kapitányunk hajóján ott a radar, a szonár, hanglokátor – ezer és egy pontos műszer terjeszti ki és egységesíti a vízfelszín és a mélység mustrálásának lehetőségét. Bár az orráig sem látna, mégsem vak. Sőt. Így képzeld el a Hamalnál járó Jupiter praktikus mágiáját.

Kitűnő lehetőség, remek eszközkészlet. Meglátni, észrevenni és az új, magas (tejúti) sugallat hatására cselekedni. Ezt hozza el a június 29-ig tartó időszak.

u.i.: az extra sem maradhat el. A következő közel két hét alatt az összes markáns égi eseményben megláthatod a legtisztább, legmagasabb rendű, egyenesen neked szóló igazságot.

kép: pixabay.com

Hip-hip-hurrá!! Fordul a Merkúr!

Hip-hip-hurrá!! Fordul a Merkúr!

Amint megérted valaminek (bárminek) a működését, máris elérhetővé válik a megoldás. Lehullik a bilincs, omlanak a falak. És ehhez semmi más nem kellet, mint átlátnod a folyamatot. Megeshet, más szemszögből, magasabbról, perspektívát váltva. Emlékezz a régi falfirkára: magyarázd el egy pontnak, mi az a gömb. A pont a síkban van otthon, a gömb a térben. Kettő vagy három dimenzió. Csak a szemléletmód más; mind a pont, mind a gömb adott. Ahogyan látod, ez a kulcsa mindennek.

Megmutatkozik a kiút, felfénylik a megoldás. Ez nem jelenti azt, hogy automatikusan az öledbe hullik. A természet ritkán jutalmazza bőkezűen a sültgalamb-váró passzivitást. De megértés nélkül dagonyásan nehéz, gyakran lehetetlen ötről hatra jutni. Különösen akkor, ha nem először tapasztalod az elakadást. Ilyenkor két út közül választunk, jellemzően tudattalanul. Íme:

Az élet szívat. Újra és újra, tanulásra képtelen kutyakölyökként üti bele az orromat a saját szar..kalábamba. Csináljak bármit, fogjak akármibe, az eleve kudarcra ítéltetett. Átok ül rajtam; még ha látom is, mit kéne tennem, egyszerűen képtelen vagyok rá. Nos, ez a mentalitás a zsákutcás gondolkodás iskolapéldája; akár nagy formátumú „T” táblát is állíthatnánk mellé. A másik verzió ezerszer üdvösebb:

Történt, ami történt, tanulok belőle. A föld nem arra való, hogy fetrengjek rajta. Ha megtapogatom, mert éppen levitt egy pofon, akkor mihamarabb felkelek. Nem várom meg, míg kilencig ér a számolásban az élet bírója. És igen: megőrzöm a nyitottságomat és hajlandó vagyok felismerni a mintát. Észreveszem a nyomatékosítást, vajon miért érkezett ismét, akár sokadik alkalommal is ugyanaz a lecke. Rálátok, nem kívül kell keresgélnem, hanem odabent. Lehet, nem lesz se sétagalopp, se leányálom. De nem adom fel, mert amíg szusz szorult belém, ennyivel legalábbis tartozom magamnak. Az ég pedig megsegít, nem is akárhogyan.

Merkúr. Ő a megértés, a beavató erejű felismerések, egyben a kommunikáció bolygója, mai főszereplőnk. Az apropó pedig egy jelentős fordulat: május 15-én, hétfőn reggel kezd ismét direkt irányba, azaz ”előrefelé” haladni. Természetesen az azt megelőző hátrálás (a „rettegett retrográd”) és az irányváltás is látszólagos; Földünkről szemlélve rajzolódik ki. Mint ahogyan a két mozgásforma közti rövidke egy helyben állás.

Stacioner: ezzel a szakszóval illetik a retrográd és a direkt irány közötti szusszanást. Minél lassabb egy bolygó Nap körüli mozgása, annál hosszabb ideig tart. Példának okért a Plútó esetében hideg élelemmel is készülhetünk, ellenben egy merkúri toporgás evés nélkül is az éhhalál réme nélkül tudható le. Rövid ideig áll egy helyben, ezzel azt üzeni: ne sokat hezitálj. Ha és amint megértetted, mi a dolgod, lépj a tettek mezejére!

Felszabaduló cselekvő erő, mégpedig bőséggel. Ez a legfőbb jellemzője egy égitest direkt irányba indulásának. Most sincs ez másképp. Három kép, amik segíthetnek, mire is gondolj:

Izzasztó emelkedőn tekersz fel, minden egyes pedálfordulat kínszenvedés. Combjaid lángolva sajognak, talán már azt a percet is elátkoztad, amikor nyeregbe pattantál. Ám minden kapaszkodás előbb vagy utóbb véget ér. A kaptató tetején csodás panoráma tárul eléd, egyszer csak megérzed az isteni, frissítő hátszelet és nekilendülsz a hosszú, széles, tüköraszfalttal burkolt lejtőnek. Arcodon széles mosoly, szívedben repeső boldogság; érzed: élsz és boldog vagy.

Másik eshetőség: vezetsz, de valami nem az igazi. Az autó megy, halad, ám érzed: lehetne sokkal jobb is. Emlékszel: ez valóban lényegesen dinamikusabb járgány, mi a szent hóvirághagyma történt? Majd észreveszed, hogy nem engedted ki (teljesen) a kéziféket. Odanyúlsz, megemeled, oldod a gombot, majd lenyomod, amíg engedi. És a lovak megtáltosodnak. Megeshet: nem szántod fel az utakat, mégis: érezhetően gyorsabban jutsz el a célodhoz, ráncolódó homlok helyett elégedetten csillogó szemekkel.

Avagy: készülsz az ünnepi ebédre. De az a fránya falióra kibabrál veled. Tegnap este alaposan bespeedezhetett, mert úgy vágtázik, mint Overdose fénykorában. A kés, amivel aprítasz, persze szuper, meg minden, de a Jóisten se tudja már, hány vagonnyi zöldséget, gombát vágtál, keszeget irdaltál vele. És ekkor belibben a mentőangyalod. Egy séf. Nem baj, hogy amúgy nem létezik, de az ajándék, amit eléd tesz, valóságos: igazi, edzett finn acélból kovácsolt séfkés. És megtáltosodsz vele. Mintha visszaelőznéd a boltív felett ketyegő szerkezetet, kezeid röppenő sólyomként járnak. A munka olyan könnyű, hogy már nem is nevezheted annak. Valódi eszközt kaptál, amivel gyorsan és élvezetesen haladsz.

Éppen így működik a direkt irányba forduló Merkúr. Asztrológiai értelemben a Bika jelét járja, ám ennél izgalmasabb a csillagképi háttér: a Kos fejénél, szarvainál csinál hátraarcot, így fordulva rá a Fény útjára. Mert rövidesen (ismét) eléri a Hamal csillagot, a Tejútra szegeződő Tekintetet. A megértés megvilágosodást hoz, amivel előre tudsz mozdulni. Mindez szép is, jó is, üdvös is. Ám van benne egy csavar:

Ne pakolj magadra túlzott nyomást! Ha szentségtörésnek hangzik is: nem a világ további sorsa múlik a hétfő reggeli irányváltáson. A személyes jövődre hathat, de nem fogsz elkárhozni és apró, sötétszürke mákszemekké porladni, ha semmi égig érő hőstettet nem vágsz ki. Egyszerűen csak élvezd, lásd meg a fényességet és várd el a megértést. Hogy valóban támogatólag jelenhessen meg életedben.

kép: pixabay.com

Nézz a Fény felé!

Nézz a Fény felé!

Nem, azt nem mondhatnám, hogy sötét van. Igen, világosan látom, hogy látok. Minden egyes nappal egyre tovább, már ha időben mérem. És igen, kellően kiműveltem magam: a nyári napfordulóig ez így is lesz. Az még szűk két hónap, így aztán borítékolom is: minden egyes (áldott) napom egyre fényesebb. Hurrá. És persze: hip-hip.

 

Az tehát bizonyos: nézek, látok, mind több lux segít ebben. Minden azt súgja, hogy a növekvő – optikai – fénymennyiség ki kell, hogy emelje az észrevenni valókat. Talán így is van. Még az is megeshet, bennem a hiba (bár ilyen eddig még sose fordult elő, mint tudjuk…). Valahogy mégsem az igazi. Majdnem, de nem. Nem is merem még megfogalmazni sem, mert a virágzós tavaszban olyan csúnya és fals lenne: valami hiányzik.

 

Nem is hiányzik, igazából tök jól el tudnék létezgetni, de kezdem kapiskálni: akad olyasmi, amivel még jobban érezném magam. Ha a mostaninál is élesebben és tisztábban látnék, akkor a köd eshetősége, az árnyék rémképe is elvonulna, valahová a mosógép és a szennyestartó sarkainál lévő, az év két nagytakarítós napját kivéve háborítatlan pókbirodalomba. Az volna a jó, bizony. De honnan akasszak le egy kis pluszt?

Khmmmm. Ha megengeded, szólnék. Nem sokat, csak egy pár szót. Igazán nem akarom két-három percnél több idődet elcsenni. Tudod, az a helyzet, hogy nem is köszörültem volna meg a torkom jó ok nélkül. Azaz: jó hír nélkül. Az pedig ott fényeskedik a csillagos égen. El is mesélem, milyen formában ölt testet.

Naprendszerünk névadója nem más, mint maga a Nap. Ez a válasz nem érne túl sok pénzt/pontot egy műveltségi kívzműsorban. Mégis, innen indulunk ki. Ő a középpont, az origó. Nélküle a földi élet is elképzelhetetlen lenne. Ő találkozik egy remek energiájú csillaggal; innen eredeztetem a többletfényességet.

Az ominózus csillag neve talán különösen hangzik: Hamal. Magyarul: Tekintet. A Kos csillagzatának legfényesebb, alfa csillaga. Vele áll együtt csütörtöktől szombatig Napunk. Ez a bizonyos tekintet pedig a Tejutat, az Istenek Útját pásztázza. Fontos részlet: előrefelé tekint, azaz az előtted álló utat világítja be. A (rá)látás a legjobb megoldásokat mutatja meg. Segít felülemelkedni a szintben látás- és gondolkodás csapdájából. Spirituális kilátóban érezheted magad; a panoráma hasonló.

Sugallatok, bevillanó ötletek. Könnyen megeshet, ilyen eszközöket választ magának a Nap-Hamal találkozó. Érdemes feljegyezned őket, hasznos társaid és útmutatóid lesznek az elkövetkező időkben. Frappáns, jól használható, friss minőségeket kaphatsz, amik combosítják kezdeményezőkészségedet. Magyarán: a fotel mélye ugyan jó és kellemes hely, ám most nem érdemes ott időznöd. Cselekvés, folyamatok elindítása, mégpedig magasra bekötve. Ennek érkezett el az ideje. Abban pedig biztos vagyok, hogy a te egyéni, konkrét esetedben tudod majd, mi is ez.

kép: pixabay.com

Az örömlátás ereje

Az örömlátás ereje

Ha nem látod meg az élet kínálta örömöket, hiú ábránd marad a boldogság. Ugyanez igenlő-állító módon így hangzik:

Ahhoz, hogy boldog életet élj, neked kell meglátnod, észrevenned, s aztán megélned az örömöket. Ha ez túl elmélet-szagú, száraz és elvont, akkor bontsuk ki, elvégre az öröm izgalmas, eleven és lüktető!

Az öröm adja magát – szoktunk vélekedni róla és ez valóban igaz is. Csupán kiegészítjük a képet, semmi cáfolat. Éppen ezért két részre osztva csoportosítjuk az örömfajtákat. Az első, amit jól ismersz, kebelbéli kedves barátod. Rá a következők jellemzőek:

Adja magát.

Természetes.

Felesleges beszélni róla.

Nem is fogunk. Olyan közel áll hozzád és hozzám, hogy nehéz szavakká formálni, mint a madárdalos napfelkeltét, a lángoló szívvel megélt kamasz-szerelmet vagy a gyermeked születésekor érzett eufóriát. Lépjünk át a másik öröm-féleségre. Neki a „felfedezésre váró öröm” kifejezést találtam ki. Ilyesmire gondolj:

Akár ott is lelhetsz örömöt, ahol senki sem számít rá. Te éppen azért fogsz rátalálni, mert elvárod. Tudod – ami több esetleges vélelemnél -, hogy valahol örömmorzsák, -falatok és egész kerek, mosolygós örömveknik várnak rád. Éppen ezért meg is találod. Ha ez nem életszerű, akkor a kenyér témaköréből emelkedjünk ki és irány az erdő!

A legszebb gombák mérgezőek. Rendes mesekönyv nem nélkülözheti a piros kalapú, fehér pöttyös gombát. Úgy nőttünk föl, hogy ő a kerek erdő szerves része, lehet alatta lakni, pihenni, esőtől menedékbe húzódni. A legyek számára azonban végzetes, hiszen légyölő galóca néven vonult be a gombászkodás nagykönyveibe. De nem csak ő mérgez szépségesen. Ha pedig megfordítod, számos jellegtelen külsejű, nem igazán mutatós, szabad szemmel alig-alig megpillantható, klasszikus „terepszínű” gomba valóságos csemege. Pörkölt, tokány, fűszer – ezer és egy finomság készíthető belőlük, de csak a jó szemű, felsőbb intuícióval felvértezett gombaleső akad rá. Vagy aki finom orrú disznóval indul a tölgyesbe… Na jó, ez utóbbi csak egy kihagyhatatlan vicc volt. A gombák világából pedig meglepő, de azonnali katapulttal emelkedünk a végtelen kék ég ragyogó csillagai közé, hiszen – szokásosan – onnan érkezik a fényüzenet.

Meglátni az örömöt, észrevenni a lapuló harmóniát, megpillantani a szívet dobbantó mintázatokat. Talán eltörpül a „nagy” égi változások közepette és szerény gombácskaként lapul meg azok tövében – de mégsem. A Vénusz áll együtt a Hamal nevű csillaggal. Utóbbi a Kos fényábrájának tekintete, egyenesen a Tejútra, az Istenek Útjára néz. Ez a rövid, március 22. és 24. között egzakt együttállás emlékeztet: lásd meg, vedd észre az örömöt ott, ahol más nem is hiszi el. Behozhatatlan előnyre teszel szert, bár nem versenyről beszélünk. „Csak” a boldog életedről és életed boldogságáról. Ehhez kínál katalizáló erőt a Vénusz-Hamal kézfogó, mégpedig a következő, elegáns és szépséges módon:

Létöröm-paradigma. Ez egyfajta szemlencse; rajta keresztül érdemes szemlélned önmagadat, a világot, a történéseket. Élesen különül el a meddő pozitivizmustól, a rózsaszín szemüvegtől és az önáltatástól. Éppen ezért – velük ellentétben – tartósan működik. A szerdától péntekig tartó három nap frappáns és markáns égi mozgásai mellett és között nem másodlagos a Vénusz csodát és örömöt láttató motívuma. Sőt. Kérlek, most figyelj istenigazán:

Bármilyen fordulatban, átalakulásban ott az öröm és a kellemesség. Lehet, hogy a felszín alatt. Megeshet, át kell lapátolnod hozzá a rakást, megmozgatnod a primer rétegeket. Amikor örömtudatossággal állsz hozzá, a jóisten se ment meg attól, hogy rátalálj a neked szentelt örömadagokra. Tudd: be van tárazva, felfedezésre vár csupán. Immár tájoló, zseblámpa és varázspálca is lapul a zsebedben. Csak rajtad áll, kézbe veszed és használod-e őket. Megéri.

kép: pixabay.com

Elfogadsz egy kis plusz fényességet?

Elfogadsz egy kis plusz fényességet?

Nem, azt nem mondhatnám, hogy sötét van. Igen, világosan látom, hogy látok. Minden egyes nappal egyre tovább, már ha időben mérem. És igen, kellően kiműveltem magam: a nyári napfordulóig ez így is lesz. Az még szűk két hónap, így aztán borítékolom is: minden egyes (áldott) napom egyre fényesebb. Hurrá. És persze: hip-hipp.

 

Az tehát bizonyos: nézek, látok, mind több lux segít ebben. Minden azt súgja, hogy a növekvő – optikai – fénymennyiség ki kell, hogy emelje az észrevenni valókat. Talán így is van. Még az is megeshet, bennem a hiba (bár ilyen eddig még sose fordult elő, mint tudjuk…). Valahogy mégsem az igazi. Majdnem, de nem. Nem is merem még megfogalmazni sem, mert a virágzós tavaszban olyan csúnya és fals lenne: valami hiányzik.

 

Nem is hiányzik, igazából tök jól el tudnék létezgetni, de kezdem kapiskálni: akad olyasmi, amivel még jobban érezném magam. Ha a mostaninál is élesebben és tisztábban látnék, akkor a köd eshetősége, az árnyék rémképe is elvonulna, valahová a mosógép és a szennyestartó sarkainál lévő, az év két nagytakarítós napját kivéve háborítatlan pókbirodalomba. Az volna a jó, bizony. De honnan akasszak le egy kis pluszt?

Khmmmm. Ha megengeded, szólnék. Nem sokat, csak egy pár szót. Igazán nem akarom két-három percnél több idődet elcsenni. Tudod, az a helyzet, hogy nem is köszörültem volna meg a torkom jó ok nélkül. Azaz: jó hír nélkül. Az pedig ott fényeskedik a csillagos égen. El is mesélem, milyen formában ölt testet.

Naprendszerünk névadója nem más, mint maga a Nap. Ez a válasz nem érne túl sok pénzt/pontot egy műveltségi kvízműsorban. Mégis, innen indulunk ki. Ő a középpont, az origó. Nélküle a földi élet is elképzelhetetlen lenne. Ő találkozik egy remek energiájú csillaggal; innen eredeztetem a többletfényességet.

Az ominózus csillag neve talán különösen hangzik: Hamal. Magyarul: Tekintet. A Kos csillagzatának legfényesebb, alfa csillaga. Vele áll együtt keddtől csütörtökig Napunk. Ez a bizonyos tekintet pedig a Tejutat, az Istenek Útját pásztázza. Fontos részlet: előrefelé tekint, azaz az előtted álló utat világítja be. A (rá)látás a legjobb megoldásokat mutatja meg. Segít felülemelkedni a szintben látás- és gondolkodás csapdájából. Spirituális kilátóban érezheted magad; a panoráma hasonló.

Sugallatok, bevillanó ötletek. Könnyen megeshet, ilyen eszközöket választ magának a Nap-Hamal találkozó. Érdemes feljegyezned őket, hasznos társaid és útmutatóid lesznek az elkövetkező időkben. Frappáns, jól használható, friss minőségeket kaphatsz, amik combosítják kezdeményezőkészségedet. Magyarán: a fotel mélye ugyan jó és kellemes hely, ám most nem érdemes ott időznöd. Cselekvés, folyamatok elindítása, mégpedig magasra bekötve. Ennek érkezett el az ideje. Abban pedig biztos vagyok, hogy a te egyéni, konkrét esetedben tudod majd, mi is ez.

kép: pixabay.com

a világítótorony is szép, fényt is ad – ám egy Nap-Hamal találkozóhoz nem ér fel

Pin It on Pinterest