Ki ne szeretné, hogy megnyíljon előtte a lehetőségek kapuja? Egyáltalán: magát a „lehetőség” fogalmát kedveljük. Kiterjesztő, megengedő természetével okot is ad erre, mert készséggel hagyja meg szabad választásodat. Még soha senki emberszülött nem futott bele kényszerítő lehetőségbe. Pont az a lényeg, hogy a döntés joga a te kezedben pihen; nem más akar befolyásolni, élsz-e vele, vagy sem.

A közkedvelt lehetőség ellentettje a kötelezés vagy kényszer. Itt már szó nem eshet szabadságról és választásról. Megcsinálod és kész. Amennyiben mégsem, következmények, szankciók várnak rád. Mint a lóra, ha hozzáér a halkan pattogó villanypásztorhoz.

Bár én magam nem vagyok lovas ember, ez a történet megragadt bennem – és éppen ide kívánkozik. A csikó életében elérkezik egy döntő jelentőségű pillanat. Immár megérett arra, hogy szülőanyja, az őt vehemensen védelmező kanca szárnyai alól ki- kibaktasson a tágas nagyvilágba. Karám, legelő, füves placc: nevezzük bárhogy, a süvölvény paci első szaladásainak helye. Arról azonban érdemes gondoskodni, hogy félreérthetetlenül tudja a ló, hol húzódnak a határok. Erre használják oly sok helyen a villanypásztort. Nem is túl finom módon.

Történik ugyanis, hogy – a legelső alkalommal – a csikó orrát-fejét bevizezik. Elengedik, hagyják, hogy kóboroljon, kedve szerint császkáljon a területen. Egyszer úgyis elérkezik a megrázó fémszálakkal átszőtt hevederekhez. Mikor a gyanútlan kiscsikó találkozik a villanypásztorral, még semmit nem sejt. Az első érintkezés – éppen az előzetes vizes preparálás miatt – azonban úgy megcsapja, hogy egy lóéletre megjegyzi: ezt a valamit elkerülöm. Ahogy az ember is cselekszik, csak zizegő voltok helyett más eszközöket alkalmazunk.

A fenyegetés, a megalázás (iskolai felelés, szőnyeg széle – ki ne ismerné?) meglepően közel ábrázolja embert a lóhoz, legalábbis ilyen tekintetben. Álljon itt három mondat. Először villanypásztoros stílusban írom le, utána pedig a lehetőségek megengedő hangján. Figyeld meg: a tartalom azonos, mégis: mennyivel jobban esik az utóbbi:

– Ha nem fogysz le, jóval korábban halsz meg, vélhetően komoly betegeskedést követően!

– Ha nem szoksz le a cigiről, tüdőrákot kapsz; túl azon, hogy napról napra zsugorodik a vitálkapacitásod is.

– Ha nem gondoskodsz önmagad a nyugdíjas éveid anyagi biztonságáról, eséllyel éhen halsz, jobb esetben csak nyomorogni fogsz.

Íme, mindez megengedően, lehetőség-centrikus megfogalmazásban:

– Az egészségedért, a hosszabb és boldogabb, jobb minőségben élhető életedért érdemes lefogynod.

– A fittségedért, tüdőd, szervezeted egészségéért érdemes abbahagynod a dohányzást.

– Nagyobb anyagi szabadságodért, kényelmesebb, szabadabb nyugdíjas éveidért érdemes itt és most előre tekintő módon döntéseket hoznod.

Az „érdemes” szó direkt szerepel mindhárom mondatban, ráadásul dőlt betűkkel szedve. Ott a lényeg, egyfajta felkínálás. Az első verziót utáljuk. Jogosan, teszem hozzá. Azért, mert egyrészt – tartalmilag – igaz. Másrészt viszont büntetésbe csomagolták, azt pedig mindannyian, te is, én is, nem egy alkalommal megtapasztaltuk. Ő a humán villanypásztor. Ha bármit el szeretnénk érni, ami a minimum szintjét jelző energetikai léc fölött található, tovább kell lépni innét. Felfelé, ahol amúgy a csillagok is ragyognak.

„Ha nem mondod ki, nem leszel szabad!” – akár ezt is üzenhetné mai témánk fő apropója, a Merkúr-Uránusz trigon. Ehelyett – lehetőség-fókuszú beállítottsággal – így szól: „mondd ki és válj szabaddá!” vagy: „Találj rá a legjobb lehetőségre és indulj el azon az úton!” Bár nyelvtanilag felszólító mondatok, egyik sem szegez töltött gépkarabélyt a homlokodnak. Nem olyan fából faragták ezt az égi mintázatot; annál jóval kedvesebb és szebb.

Egy tőről fakad a két bolygó; egyaránt a megértést, a kommunikációt stimulálják (többek közt). A lényegi eltérés a keretrendszert illetően mutatkozik. A Merkúr odabent, az Uránusz pedig odakint nyargal. A jó hírek egyik legjobbika, hogy hétfő estétől szerda kora délutánig szövetkeznek. Teérted, érted? A kapcsolódás fényszögét trigonnak nevezi a szakzsargon. Annyit tesz: Földünkről szemlélve 120 foknyi ívtávolságra látjuk egymástól a két planétát. Ennek jelentősége pedig frissítve zsendítő.

Emelő erő, ami kiterjeszt és megenged. Ha a kommunikáció, az értelem és igen: a mozgás területére vetítjük, így néz ki:

– Mondd ki, mert kimondhatod.

– Engedd a szikrákat megszületni.

– Lépj, mert léphetsz; menj oda, ha úgy szeretnéd, kezdeményezz!

Megkötés nélküli frissítő erő, ami aktuálisan még többet és még jobban segít. Príma szolgálatot tesz neked, nekem – mindannyiunknak. Olyan lehetőség, amivel érdemes élned.

kép: pixabay.com

az az asztal nem üres, sőt – a végtelen lehetőségek terét mutatja