Az anyag világában erős lassulás
tapasztalható: üzemek zárnak be, iparágak térnek pihenőre hosszabb-rövidebb
ideig. Nem csak az otthonról dolgozás, de a fizetett vagy fizetetlen szabadság
is egyre inkább terjed, magával hozva olyan kérdéseket is, mint: mit csináljak
a rám szakadt idővel? Nos, barátom, írd meg a könyvedet! Hoppá. Igen, jól
olvastad: írd meg – végre! – a könyvedet. Tizen-huszonéves koromban sok
Moldova-könyvet olvastam, ezek egyikében talált rám a gondolat: minden ember
tudna legalább egy érdekes-izgalmas könyvet írni a saját életéről, de a többség
vagy nem is kezd bele, vagy elrontja. Lehet, hogy más szavakkal leírva, de a
lényeg ez volt; lustaságom és kényelmességem okán nem kutattam fel az eredetit,
mert csak a veleje a fontos most. Mindegy, hány évet éltél már, a saját utadon
hol tartasz éppen és mennyi ráncot véstek arcodra az idő szobrászai. Egészen
biztos vagyok benne, hogy tudnál tudsz olyat írni-alkotni, amit más nem
és amiben ott a rád jellemző, belőled kiinduló tanítás.
Több mint öt éve írtam arról a bizonyos találkozásról a fiatalemberrel, akit Karinthy novellájából mindannyian ismerünk. Kérlek, most olvasd vissza, a bekezdés elején, a dőlt szöveg belinkelve tartalmazza. Nem azért kaptál több szabadidőt, hogy beleizzadj a kanapédba és két dioptriát romoljon a szemed a vég nélküli sorozat-bámulástól. Soha nem volt még ilyen jó időd és lehetőséget leülni alkotni. Most nem érzed, nem érezheted azt, hogy a világ elrobog melletted, mert – szinte – minden és mindenki áll. Engedd el a görcsölést, hogy mit kéne csinálnod, amivel pótolod a kieső jövedelmedet. A túlszűkülés állapotában azt sem látod meg, ami ott hever a lábad előtt. Amikor viszont beleállsz lelked vágyába és írsz, akkor nyílnak a kapuk, kopogtatnak a lehetőségek; sőt: ha nem hallod meg őket elsőre, dörömbölnek is. Csak írj, írd ki, ami benned van. Nem baj, ha csikorog. Nem baj, ha stilisztikailag nem éred még el Krúdy szintjét. Igazából nem a „végtermék,” a kész mű a lényeg, hanem az alkotás, az írás; az, hogy testesíted, lehozod mindazt, ami benned kavarog. Fogalmazd meg, írd át, vesd papírra, pixelre, aminek most már és végre ki kell jönnie! Ki tudja, élsz-e annyi ideig, hogy újra ilyen lehetőséget dobjon a sorsod? Zárójel egy: bármikor teremthetsz szünetet és pihenőt később is, de most minden ebben támogat. Zárójel kettő: festhetsz, énekelhetsz, bármit csinálhatsz, amire jó szívvel ki tudod jelenteni, hogy analóg életed könyvének megírásával. Gyerünk, hajrá!!
Szőrmentén már érintettük a Mars-Vénusz quadrat kapcsán a hétfői napot, mint különlegességet. A finomság pedig az aznap tapasztalható egzakt Vénusz-Neptunusz együttállás a Halak asztrológiai jelében. Mivel itt már kiveséztük a (pár)kapcsolati vonatkozást, most nézzük meg az alkotó-művészi oldalát ennek a szépséges égi helyzetnek. Több oldalról vizsgálva is jelentős a két planéta találkozója: a Neptunuszt szokás a Vénusz magasabb oktávjaként említeni. A mélylélek és a magas, isteni jellegű művészet jelölője – többek közt. Ha élhetek szabad megfogalmazással, akkor a hét első napján két művészetbolygó ad egymásnak randevút. A Vénusz a fizikai testben működő érzékszerveinkkel tapasztalható, örömet és szépséget adó művészi energiákat inspirálja. Amikor ők ketten találkoznak, bátran jelenthetjük ki, hogy lélekből fakadó alkotások látnak napvilágot. A két, egybe és egységbe fonódó erő segíti az eddig talán csak homályosan, álomban-elrévülésben alakot öltő minőségeket „lehozni” az anyag világába, hogy formában, színben, ízben öltsenek testet. Az alkotás konkretizálódik, de gyökere lelkünk legmélyebb rétegeibe nyúlik, és onnan kap éltető tápanyagokat. Ezt a mély, érzelmi töltettel gazdagítottságot erősíti a két égi vándor asztrológiai pozíciója, hiszen a Halak cikkelyében fognak kezet. Ott, ahol „amúgy is,” a lelkünkkel foglalatoskodunk, megmerülünk, összegzünk, ülepítünk.
Jó tudnunk, hogy nem öncélú és carpe diem-jellegű a hétfő alkotó energetikája. A csillagos égre feltekintve a Vízöntő csillagzatát láthatjuk. Ő az, aki két korsóból zúdítja a vizet, a Vénusz és a Neptunusz együttállására pedig a jövőbe ömlő, tisztító víz zúdul. Nagyon-nagyon mélyen belül érezzük, mi szolgálja a – fényes és szép – jövőnket. Legkönnyebben elvont módon, képek, illatok, rímek, dallamok formájában tudjuk felszínre hozni a mélységben rejlő igazgyöngyeinket. Látva-hallgatva-kézbe fogva pedig sokkal könnyebb tudatosítani őket, felfedezni, rácsodálkozni nagyszerűségükre és nekilátni a megvalósításnak a következő szinten.
A címben feltett kérdés provokatív: fokozható-e egyáltalán? A helyes válasz persze az „igen,” hiszen nemleges felelet esetében itt véget is érne a mai mese, mindenki boldogan él, amíg új inkarnációt nem kap, legalábbis a mostanit befejezi. De félre a tréfát, azaz dehogyis, éppen ellenkezőleg, most jön csak a humor a képletbe! Az Uránusz ugyanis augusztus első harmada óta tartó látszólagos hátráló mozgására tett pontot és kezdett ismét direkt irányba haladni. A vicc, a humor, mind-mind uránuszi erény, ezt jó tudnunk. Valamennyi poén a meghökkentés által működik; a szokott sablont cseréljük valami újra. Ez azért is csodálatos, mert a nagy négyes együttállás, a Szaturnusz-Plútó-Nap-Merkúr erőibe vegyül mosoly és nevetés is. Ki mondta, hogy a változtatás rossz, hogy a dolgok átalakítása feltétlenül izzadsággal, vérrel és könnyel jár? Na ugye.
Milyen érdekes, hogy egy ilyen volumenű égi helyzetbe betársul a tisztítás és a felszabadulás: vajon minek az eléréséért változtassunk? Hogy kuszábbá, szövevényesebbé bonyolítsuk életünket? A direkte forduló Uránusz homlokegyenest mást diktál: felszabadítani, megtisztítani, egyértelműsíteni, amit csak lehet. amit nem, azt is, legfeljebb más módon, ahogy eddig még nem próbáltuk. A szabadság és zsenialitás planétája a Bika asztrológiai jelében járva a teremtést, a létrehozást; önnön termékeny energiáink akadályoktól mentes áramoltatását és az ez által megvalósuló felvirágzást ösztönzi. Nem rossz, nem rossz. Újult erővel láthatunk a szabad alkotásnak, ami most egészen fantasztikus, nagy léptékű és soha nem látott mesterműveket eredményez.
Milyen érdekes, hogy csillagképi értelemben az Uránusz a Kos Tejútra néző fejénél fordul meg. A fej mindig szellemiséget jelöl, mégpedig a legszebb, legmagasabb minőségekre fókuszáló, arra nyitott, újító szándékú tudatosságot. A jelen kozmikus erőtér azért is nagyszerű, mert azt a rengeteg transzformáló erőt, amit most kapunk, a lehető legnemesebb módon tudjuk működtetni. Többek között ezért is tartom defektes hangú varjúkárogásnak a szó pejoratív értelme szerinti világvége kiabálását. Szó nincs róla, éppen a legjobb, cselekvő és tisztító énünk ébred, hogy megszülje önmagát a legjobb módon. A Kos feje fölött az Északi Háromszög, a Triangulum csillagai láthatóak. Szent hármasság: test-lélek-szellem: minden síkon és minden szinten megújulunk, ez pedig csodálatos erőkkel bélelt csillogó, új időszakot hoz életünkbe.
Pénteken veszi kezdetét egy viszonylag hosszabb Nap-Vénusz együttállás az Oroszlán asztrológiai jelében. A két princípium találkozója az augusztus közepét kijelölő három napon egzakt, közel Szent István ünnepéig érezhetők a hatások. (tovább…)
