Vénusz és Plútó varázstánca

Vénusz és Plútó varázstánca

Ideje, hogy lazíts farizmaid szorításán. Kivétel az alakformáló edzés, de az ég oldott és laza módon igyekszik kedveskedni neked. Különleges elegyről szól a mai mese. Általában elhiszed elhitetik veled, hogy ami szép és jó, azért keményen meg kell küzdened. A magvető DJ másik lemeze viszont így szól: amiért erőfeszítést teszel, fogcsikorgatva küszködsz, szinte hiába tiéd. A sok verítéktől hagymaszagúvá büdösödik és nem leled, nem lelheted örömöd benne. A két tétel együtt meglehetősen rossz szájízű moslékot eredményez.

Mit is szoktak a moslékkal tenni? Kiöntik. A malacok pedig jóízűen bekebelezik. Nyilván múlt időben, mert európai csatlakozásunk óta a moslék tabu. Gyesznyóhoz nem juthat. Hivatalosan. De tegyük is félre a röfögést és az ételmaradékot, mert meglehetősen méltatlan minőségek. Nem önmagukban, egyikkel sincs semmi baj, de szinte szégyellem magam, hogy említést kaptak a mai írásban. Az ugyanis a Plútó és a Vénusz quadrat fényszögéről szól.

Áttörést érhetsz el valamely emberi kapcsolatodban. Akár szerelemről, üzletről, barátságról legyen is szó: az észrevétlenül, de egyértelműen közelebb kerültünk egymáshoz élményt szállítja a fényszög. A legjobb megélésért azonban érdemes tiszteletben tartanod egy alapvetést. A két bolygó közötti, 90 fokos kapcsolódás a mágikus érzékelésről, az éteri, finom energiák szövéséről szól. Kevéssé, de általában egyáltalán nem ragadható nyakon, mint ajtórésen besurrant macskakölyök. Hagyd és engedd, hogy működjön. Van, amit nem szükséges analizálva megfejteni; egyszerűen csak együtt mozogni-rezegni jó vele. Ez a tétel igaz most is.

A konkrétumokhoz való makacs ragaszkodást más okból is érdemes polcra tenned. A két égitest ugyanis meglehetősen eltérő energiákkal bír. A Vénusz lágy és kedves; az öröm, harmónia, a szerelem jelölője. A Plútó ezzel szemben radikálisan változtat, mi sem áll távolabb tőle az arany középútnál. Ami méltatlan, azt az elképzelhető, de azon túl is megtalálható erővel gondolkodás és teketóriázás nélkül iktatja ki. Itt persze nem cövekel le, nem szokása. Lendülete kitart és egy sokkal jobb, erősebb, magas(ztos)abb minőséget teremt meg.

A csodát pedig itt találod meg: a Vénusz és a Plútó között munkálkodó energia most a varázslatot is mozgásba hozza. A két, felszínes olvasatában homlokegyenest más irányba törekvő energia működik együtt. Olyan módon, hogy mindegyikből a számodra leginkább szükséges jelenik meg. Tudod: mágikus energiát hagyunk működni, nem váltunk át tamáskodóba…

Szintemelkedés és harmónia. Ez a két kulcsszó a szombattól hétfőig tartó egzakt időszakban. Ám nem mindig mutatja magát elsődleges, könnyen beazonosítható testesülésben ez a kozmikus energia. Elképzelhető, hogy megrázkódtatást élsz át. Nem örülsz neki, vélhetően több méternyi, sűrűn teleírt bakancslista után sem vetted volna fel. Kis idő elteltével azonban fény gyúl odabent. Hoppá. Ráébredsz: ha ez nem esik meg veled, nem indítasz el új és más dolgokat. Olyasmit, aminek már egyértelműen látod áldásos hatásait. Lehetséges tehát, hogy az idő múltával úgyszólván rehabilitálni fogod a december 2. és 4. közötti történéseidhez fűződő érzelmeidet. De a mag termékeny földbe hullhat.

Amennyiben szilárdan eltökélted, hogy igenis a lehető legjobbat szeretnéd kihozni belőle, legyen. Nem is tehetnél jobban. Két minőség vezessen: a szerelem és a megalkuvás kerülése. Két markáns minőség, előbbi vénuszi, utóbbi plútói. Kijelölik utad aktuális szakaszának két oldalát. Termékeny mederbe terelnek, ahol kristálytiszta víz csobog, abban meg öröm lubickolni. Nem egy ásítozós erőtér, az szentigaz. Végeredményképpen a vártnál is jobb megoldások, nem is remélt kimenetek kínálkoznak. Ha megélted már, csak idézd fel, milyen volt rácsodálkozni valamire, ami (sokkal) jobban sült el, mint gondoltad volna.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Álmaid emelnek emberré

Álmaid emelnek emberré

Jó okkal szeretnek kifutni a folyamatok. Az a természetük, hogy a kezdetektől a végig szépen rajzolt ív mentén valósítsák meg magukat. Ébredést erősödés, majd felépülő tetőzés követ, végül az elcsendesedő hullámok szűrik le a tanulságot, hogy végül elköszönj adott minőségtől. Ám, mivel állapotról beszélünk, újra és újra, nap nap után megéled a ciklusokat. Csak nézz ki az ablakon: maga a Természet is éppen így működik. Ezért is mondhatjuk rá, hogy természetes. Ami pedig ellenkezik ezzel – nos, az mind természetellenes. Ide tartozik az is, ha nem valósítod meg benned megszülető álmaidat.

Az álmok megélésének vágya emeli az embert magasabb szintre. A létfenntartás, táplálkozás, szaporodás alapösztönein túl átitatja a humánumot a magasabb minőségek utáni vágyódás. A jól ismert biofizikai jellemzőkön túl ez sorolja az állatvilág fölé az emberiséget. Ha pedig közelebbről is megnézzük, az álmok útján járás mindig világos fordulópontot, áttörési lehetőséget mutat. Itt dől el: életképes-e egy-egy epekedésed, vagy mehet a kukába?

Álomteremtés. Ezzel az egy szóval jellemezhető leginkább a csütörtök égi energetikája. Többnapos égi kapcsolódás csúcspontja esik július 27-re: a Nap és az Uránusz quintil fényszögének tetőzését éljük ekkor. Ez a 72 fokos pozíció a mágikus, varázslatos energiák stimulálásáról szól. Kevéssé érdemes ok-okozati összefüggések láncolatára vadásznod, sokkal inkább való vágyni, megálmodni és megteremteni. Mégpedig kozmikus hátszéllel.

Testesülő valóság. Az Uránusz a Bika fényábrájának testét alkotó csillagoknál jár. Az ő reformer, a régi sablonokat bátran félretoló, friss, olykor meghökkentő módon kreáló erőtere ösztönzi, hogy a háromdimenziós világban is megéld, létrehozd mindazt, ami megfogant benned. Apropó, foganás:

Központi csillagunk, a Nap a Rák csillagzatában jár. Az uránuszi quintilből éppen a Méhkas/Jászol részéhez érkezik el. Ez a magas égi termékenység egyik legszebb, egyúttal legszentebb helye. A különleges égi kapcsolódás mutat rá: ami belül megszületik és áldás van rajta, az valóssággá érik.

Nem való, hogy colstokot vagy mérőszalagot fogj egy-egy álmod mellé és csak a kicsiket engedd meg magadnak. Azaz puffanjon a régi közhely: merj nagyot álmodni. Ebben a fázisban beláthatatlan következményekkel jár, ha korlátokat ültetsz magadba. A kiforrás szakaszában mutatkozik meg, mennyit és hogyan tudsz áthozni, ám a megalkuvás és a leértékelés mindent blokkol.

A Méhkasban járó Napról nemsokára külön cikket olvashatsz. Itt és most jó tudnod, hogy az a pont is közeleg. Ha szeretnéd, sződd álmaidba, legalább annyira, hogy kiterjesztő és megengedő módon ápolod vágyaidat, nyitva hagyva a megteremtésük lehetőségnek kapuját.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

A természetes csodák csodás természete by Nap-Jupiter quintil

A természetes csodák csodás természete by Nap-Jupiter quintil

Margit mindig is hitt a csodákban. Legalábbis ezt hangoztatta aggódó barátainak és önmagának is. Bárhogyan fordult, romlott, változott a sorsa, ő kitartott a hite mellett. Majd csak lesz valahogy. Majd a Jóisten megsegít. Odafentről vigyáznak rám. Margit szorgalmasan ismételte és véste be kulcsmondatait. Akkor is, amikor szaporodtak, szinte maga alá temették a sárga csekkek. Nem tett másként a lakásbérleti szerződés felmondásakor, a kézbe vett diagnózis és az elbocsátás idején sem.

Margit buzgón bízott, hitt a felsőbb erők jelenlétében. Olyan nagyra tartotta őket, hogy kimerítette volna a tiszteletlenség fogalmát, ha ő is megmozdul a boldogulásáért. Így járt el a kilakoltatása idején is. Hiszen az égiek, a teremtő sokkalta jobban tudja, ennek a Margitkának mi lenne idelent, a földecskén a legjobb. Akinek hite van, annak bár semmi mása sincs, mégis: boldog ember.

Margit sokszor idézte fel korábbi szavait a híd alatt. Fázós novemberi estéken, mikor a hideg pára a vártnál jóval hamarabb áthűtötte egykor meleg és kellemes plédjét. De még ekkor sem ingott meg. Hiszen a műszaki diszkontból még ki is hozta a pufi, szakállas sofőr a hűtők kartondobozait. Majdnem húsz centi vastag „ágya” volt, szemben a többiek nyomor-matracával.

Margit sírján nincs felirat, csak a szükséges. A neve és a két évszám. Mettől meddig tartózkodott itt. Egyéb, komoly nyomot nem hagyott maga után. Vége.

Csapó.

Ideje váltanunk. Margit története meglehetősen szomorkás. Szívesen írnám, hogy a fantázia szüleménye, ami csak félig lenne igaz. Ezt a leírt Margitot valóban én kreáltam. Életének, sorsának és személyiségének számos elemét viszont lépten-nyomon nyakon csípheted, hacsak nem jársz ólomlemezekből kalapált szemellenzővel.

Kell a dráma, a sokk, a tragédia. Ezt tartja szem előtt a bulvármédia, de nem én. Margitot egy okból kértem fel. Illusztrációnak. Ő a mai modellünk. Bár nem lehetne vele fehérneműt eladni, nem is ez a szándék. Margit mutatja meg, mi a különbség a csodaváró és a balga között. Margit az utóbbi minőség megtestesítője.

Balgaság.

Balfa…fékség.

Balekság.

A sok „bal”-lal kezdődő minőségnél létezik sokkal jobb is. Jobb, de minden politikai felhang nélkül, természetesen. Hiszen az eredő – szokásosan – kozmikus.

„Az egyetlen realitás a csoda.”

Ezt Szepes Mária mondta, mi pedig követjük. Akár mottója is lehetne a mai témának. Csodák márpedig vannak. Minden áldott nap történnek. Veled is, velem is. Legfeljebb nem vesszük észre, mert ügyes-bajos tüsténkedni valóink oly mértékben foglalnak le.

Nem a méret a lényeg. A mondás kissé pikáns és némiképpen sikamlós felhangú, annyiszor hangzott, hangzik el a férfiasság kapcsán. Ellenben a csodára is igaz. Szoktuk ugyanis mondani: „kisebb csoda történt.” vagy: „Ami velem megesett, óóóóriási csoda!” Esetleg: „az, hogy ma kaptam pisztáciafagyit, egy aprócska csodácska.” Valójában tényleg nem a méret a lényeg.

A csoda az csoda. Adott. Te és én – mi magunk minősítjük, azaz méretezzük. Kicsi, ha örülünk, mert találtunk egy ötszázast az aluljáróban. Nagy, ha a kedvesen megfogalmazott visszautasító levelet követően mégis behívnak interjúra – és meg is kapod álmaid munkáját.

Az ember hajlamos a csodát saját életére gyakorolt hatása alapján tornasorba állítani. Nagyok előre, kicsik hátra.

Az égi apropó itt kínál tisztánlátást. Két főszereplője a Nap és a Jupiter. Ők alkotnak úgynevezett quintil (magyarosabban: kvintil) fényszöget. Ez egy 72 fokos fényhíd; július 14. és 17. között tekinthetjük egzaktnak, azaz markáns, érezhető erejűnek. Ezúttal azonban szeretném elkerülni, hogy elvesszünk a részletekben.

Felsőbb eredetű, csodálatos történés megélése, megtapasztalása. Olyasmi, ami hat a jövődre is és a Szeptikus Társaság alapító tagjának kell lenned, hogy félremagyarázd és random történések véletlen egybeeséseként minősítsd le őket.

Engedd meg magadnak a „luxust.” És most nem a drága táskára, a lehetőségeiden túl árazott nyaralásra, vagy a többi, materiális kiegészítőre gondolok. Tekints magasabbra és messzebbre. Ajándékozd meg magad egy kis kilátással. Ez a perspektíva mutasson túl a mindennapokon. Találj rá a legfényesebb részedre, majd tudatosítsd: ő nem egy pillanatnyi ihletés szülöttje. A tiéd, te magad vagy, lényed elválaszthatatlan része. Ezt üzeni a Nap csillagháttere.

Pollux. Ő a halhatatlan, az örökfényű iker. Castorral együtt alkotják az Ikrek csillagzatát. A Jupiterrel való mágikus kapcsolódás idején központi csillagunk, a Nap éppen és pont Polluxot érinti. Zárójel: július 14-én egy külön bejegyzésben fogok írni a „sima,” mondhatni „mezei” Nap-Pollux találkozóról.

Valódi mese, meseszerű és mesés megélésekkel. Erre nyitja szemed és szíved az égi mozzanat. Valahogy így:

„Segíts magadon, Isten is megsegít.” A régi mondást mottóddá avattad. Még ki sem ürült pezsgőspoharad, mikor döntesz és cselekszel. Vezérlő eszméd alapján letisztáztad vágyódásodat. Megfogalmazod, kimondod és teszel is érte. Itt és most. Valahogy mosolygósabbak a napjaid, pedig nem kelsz később és (még) nem nyerted meg a lottóötöst. Szívedben fürkésző derűvel szemléled, mikor, hol, hogyan bukkan fel a csoda. Mert tudod, hogy létezik. Megingathatatlan belső bizonyosság érleli elvárássá, hogy megtapasztald. Együttműködsz vele, így teszel öles lépéseket boldog(abb) életed útján. Ez a Te történeted, te írod, de megengeded, hogy a tolladat időnként felülről vezessék. Mert így a legjobb.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Mágia, használatodra

Mágia, használatodra

A mágia jóval többet jelent a Roxfort falai között elsajátítható, csak a varázsvilágban működtethető tudásnál. A mágia a mindennapi élet(ed) szerves része. Akkor is működteted, ha tudatában vagy és tudatosan teszed – és igen, akkor is, ha esetlegesen, ösztönszerűen. Előbbit jól ismered, utóbbinál gondolj csak az önbeteljesítő jóslataidra, elszólásaidra, amikkel a Szilícium völgy tech-guruinál is eredményesebben programozod magad.

„Az egyetlen realitás a csoda.” Nem én találtam ki, de maximálisan egyetértek Szepes Mária örökbecsű gondolatával. Egyetértek, igaznak érzem – magamra és a világra vonatkoztatva egyaránt. Ebből pedig logikusan következő, egyértelmű lépésként adódik, hogy a mágia a mindennapi élet(ed) szerves része. A „mágia” szó – bár megeshet, kristálytisztán szemed előtt lebeg valós jelentése – meghatározásért kiált. Jobb többször bevésni, ami ennyire fontos.

A mágia átalakít és megváltoztat. Nem kicsit, nagyon. Hogy mi fér bele a „mágia” fogalomkörébe, ahhoz nézzük meg, mi nem. Konyakos pohárból borospoharat varázsolni például sokkal inkább mutatvány, mintsem valós, érdemi mágia. Megeshet, technikailag bravúros a metszett ajkai kristály transzformálása, ám a lényeg bolhafülnyit nem változik meg tőle. Ahhoz azért többre van szükség.

Célozz magasabbra, azért van pálcád, hogy használd.

Ha megnézted mindkét kezed és üres, valamint talárod egyik zsebében sem bukkantál a pálcádra, nyert ügyed van. Ez ugyanis azt jelenti, hogy nem kell (külső) eszközt használnod a mágia működtetéséhez. Magyarán:

Te magad vagy az

átalakító,

átminősítő,

megváltoztató ember-eszköz. Pont és kész.

Földi szülött, égi bekötéssel. Ez az ember. Ez vagy te. Ez vagyok én is. Mindannyian képesek vagyunk működtetni a mágiát, ahogyan meg is tesszük nap nap után. A minőségi változás a tudatosulással karöltve jelentkezik. Ehhez kínál belépőt a Kozmosz a maga végtelen, nagyvonalú eleganciájával:

Nap-Plútó quintil hétvégére. Érthetőbben megfogalmazva: központi csillagunk és a Plútó között április elsején és másodikán egzakt, 72 fokos fényszög munkálkodik. A varázslat testet ölt. Ha eddig nem tudtál levitálni, akár azt is megtanulhattad a szombati Bolondok Napján: https://www.facebook.com/events/203169175685611. De félre a tréfát, lássuk, mire jó ez az égi mozzanat, azaz mit hozhatunk ki belőle!

Kompromisszumoktól mentes változtatás. A kompromisszumot üdvös, elvárt, kívánt minőségként szokás tálalni. Legalább olyan remek a marketingje, mint a spórolásnak és a lemondásnak. Ha önkéntelenül is gerjedsz, amint közeledbe kerül egy csinos, rebegő pillájú kompromisszum, rögtön lásd benne a „megalkuvás”-t. Máris lohadnak a kedélyek. A valódi mágia annyira tűri a megalkuvást, mint a NAV a rugalmasságot.

Aktív, cselekvő, ráható módon teszel, változtatsz, mégpedig érdemi módon. Ha csak egy mondatot írhattam volna, akkor az ez. Emlékezz, honnan indultunk:

A mágia a mindennapi élet(ed) szerves része. Akkor is működteted, ha tudatában vagy és tudatosan teszed – és igen, akkor is, ha esetlegesen, ösztönszerűen. A hétvége a szándékot erősíti, amivel mágiádat irányítani tudod. Mint amikor megzabolázod a szilaj csikót. Nem betöröd – társaddá teszed. Ennyi, de ez éppen – bőségesen – elég.

kép: pixabay.com

Végletekből végtelenbe

Végletekből végtelenbe

A nem csökkenő hátszél ereje. Az enyhe hitetlenkedés: ismét jól jött ki a lépés. Mintha még furcsálkodnál is, hogy nem ez a te formád. Régebben már megszakadt ilyenkorra a jó sorozat, gyakran orra ejtős módon. Most viszont minden klappol. Vezettetést érzel, amit nehéz szavakkal leírni. Jó.

Teljes természetességgel erősödsz hozzá aktuális megugrandóidhoz. Érdekes, de nem kell felszívnod magad. Nincs összepréselt száj és fogadalom, mint kazah olimpikon súlyemelőnek a lökés rekordkísérlete előtt. Egyszerűen csak mennek a dolgok. Ha icipicit el tudsz vonatkoztatni a vigyorgós jó érzéstől, még rá is csodálkozol: de hát ez olyan természetes! Ennek így kéne lennie mindig. És mélyen igazad van.

A kozmikus beszállítókról nemrég beszéltünk. Egyikük nagy szolgálatot tett. Tisztázta, hogy az angyali minőség nem valami megfoghatatlan misztérium. Szárnyas segítőink azért munkálkodnak, hogy itt és most, földi éltünk valóságában minőségi előrelépést érhessünk el. Ez a dolguk. Mindössze precízen megfogalmazott kérést kell irányoznunk feléjük, előre megköszönni, mintha már sikerült is volna és várni tudni, hogy megvalósul. Pont.

Ő az Angyali Szűzből kilibbent Nap. Központi csillagunk fénye világítja meg, hogy egyedül is jó, de szövetségesekkel még sokkal kitűnőbb. Legjobb, leghűségesebb társaid az utadon pedig az angyalaid közül kerülhetnek ki. Nem muszáj így említened őket, csak légy tisztában a minőséggel és a működési mechanizmusukkal.

A másik versenyzőt Plútónak hívják. Félelmetesnek tűnhet a neve és az általa árasztott atmoszféra. Ez azonban vaskos tévhit. Hírhedtség helyett hírnév járna neki. Kiérdemelte és megérdemli, mint a minőségi változtatások maximalista erőadója. Mélyre ható, radikális átalakítások mestere. Kő kövön nem marad, de nem puszta rombolásból. Célja, hogy a méltatlanság eltűnjön, ugyanakkor pedig valami sokkal jobb épüljön fel. Kompromisszumok nélkül. Ezt a szót ugyanis nem ismeri.

Nem kell Harry Potter rajongónak lenned ahhoz, hogy higgy a varázslatban. A mágia nem mesekönyvek és -filmek kizárólagos művészi kelléke. Igen, a „huss és pöcc” jó a troll ellenében. De életed bármely területére beviheted a varázslat misztikus energiáját.

Nevezheted csodának is. Mit értünk a különféle szavakkal címkézett minőségen?

Amikor előre nem kiszámítható módon jól alakulnak a dolgaid.

Borul a papírforma, a sírból hozod vissza a győzelmet.

Leghőbb, agyad által „nem reális” dobozba pakolt vágyad valósul meg.

Ez a varászlat. A csillagos égen lépten-nyomon találkozol vele. Amikor két égitest egymáshoz kapcsolódik, fényszögről beszélünk. Hetvenkét fok esetében quintil, régiesebb nevén pentagramma fényhíd ível Naptól Plútóig, Plútótól Napig.

A végletek ereje mutat a végtelenbe. A Nap az első, a Plútó az utolsó a végső égiest, ha a Naprendszert nézzük. Ketten együtt a szeretettel elindított minőségi változás varázslatos megvalósulását támogatják.

A szerdától péntekig tartó három naphoz kapcsolódó egyik hasznos tanács: pihentesd az agyalást. A túlagyalást még inkább. Nekik is kell egy kis szusszanás. Ha mostanra időzíted, több és nagyobb esélyt biztosítasz az ésszel nem detektálható, az elme számára ékszíjat ledobó erők hathatós működésének.

Mert egy Nap-Plútó quintilt csak egy módon „ronthatsz” el. Hitetlenkedéssel, tamáskodásssal, szétagyalásos töprenkedéssel. A szellem síkját működtesd, de görcsöktől mentesen. Igen, képes vagy rá. Engedd, hogy az angyal ereje toljon az ég felé. Akkor is, ha saját életedben közel sem olyan magasztos ennek megjelenése, mint az itt leírt képen. Ha krónikus székrekedésben szenvedsz, talán most bukkansz rá a lenmagpelyhes szilvalekvár elegyére és számodra az angyali segítség egy kiadós, megkönnyebbítő sz@rás ürítés képében kopogtat be. Tökéletes. Nem más szeme gúvad a budin; neked ez az elképzelt rottyantás valóban angyali támogatásként érkezhet meg.

Tudd: kevés olyan ember él a bő hétmilliárdból, aki jó szívvel mondhatna csípőből nemet a Nap-Plútó quintil varázserejére. Ha te közéjük tartozol, úgy fogadj tanítványokat, én is mennék. Minden más esetben élj vele, mert csodás átalakulások köszöntenek be.

kép: pixabay.com

ez a kép illik a Nap-Plútó quintil varázserejéhez – hipertérugrás az életedben

Pin It on Pinterest