Felemelő erő

Az igazán erős embert a nehézségei tették azzá, aki. Soha nem azért olyan markáns, szívós és talpraesett, mert ezüstkanállal a szájában jött világra és az asszisztencia mindent lekönnyített felcseperedése során. Jellemzően a végeredményt látjuk, az oda vezető út gyakran senkit nem érdekel, így alakul ki az irigység. Arra pedig annyi szükséged van, mint esernyőárusnak a tartós aszályra. Lássuk a kijelentés égi megfeleltetését!

Mars-Szaturnusz trigon. Ez utóbbi kifejezés az egymáshoz viszonyított 120 fokos kapcsolódást takarja. Magyarán: november 26. és december 2. között a két planétát ebben az emelő erejű, a jobbá tevést serkentő energiamintázatban látjuk. Látjuk és érezzük. Ha pedig már tudsz is róla, miért ne foghatnád hasznodra?

Különös szövetség ez a mostani. Egyik pikantériáját maga a vörösen izzó Mars adja. Földünkről szemlélve ugyanis éppen látszólagosan hátráló (szakszóval: retrográd) mozgást végez. Írtam róla a fordulat idején, októberben; itt tudod visszaolvasni: https://ladonyijanos.hu/gyujts-erot/

Erőgyűjtés, igen. A hátráló Marsról ez a legmarkánsabb jelző. A Tejútról, az Istenek Útjáról fordult vissza. Azaz: a legmagasabb minőségek világából tért vissza, hogy felkínáljon egy új esélyt. Hoppá.

Problémák megoldása, mégpedig a legmakacsabbaké. Ehhez nyújt segítő jobbot az égi állás. A Szaturnusz (alacsony szinten működtetett energiái) testesíthetik meg a közismert akadály-gát-blokk hármasát. Fedezd fel, szabadítsd ki belső értékeidet, amivel megoldod az előtted tornyosuló halmot. Nem biztos, hogy a megkerülés, az átugrás, vagy a tudomást nem vevés a célszerű. Sőt.

Önbecsülésed erősítése. A tudás (a biztos fajtából, jóval túl a hiten), hogy van erőd és képességed boldogulni az életedben. A Mars két holdjára (Phobos, Deimos) kacsintva: képes vagy helyére tenni, kezelni a belső félelmeidet, démonjaidat.

A Mars-Szaturnusz trigon napjai arra késztetnek, hogy helyezd a lécet magasra. Magasabbra, mint amiről csípőből elhiszed, hogy tuti menni fog. Törekedj a legjobb megoldásra, azaz csatlakozz össze a benned élő maximalistával. Ő az, aki gyűlöli a megalkuvást. Ideje a parancsnoki hídra engedned.

Amit elsőre nem a legjobban, azaz hozzád méltó módon próbáltál elvégezni, most javíthatsz. Extra esély. Plusz lehetőség, hogy beadd a házi feladatod – a korábbinál lényegesen színvonalasabban. Amibe belepakoltál apait-anyait. Így kerek.

kép: pixabay.com

Angyalokról férfiszemmel előadás

Nem vagy magadra hagyva. Ez a legfontosabb, ha esetleg nyomasztanak a jelen idő történései. Ha senki nem segít e föld kerekén neked és rajtad, akkor elég egy kicsit tekintet emelned. Az ember szintje fölé kissé. Igen, pontosan oda. Ahol az angyalok tevékenykednek. Ki mondta, hogy az infláció szele őket is elsöpörte, mégpedig maradéktalanul?

Ahhoz, hogy egy kicsit mélyebben és jobban megismerhesd őket és a velük való együttműködést, kitaláltam egy előadást. Egy ideje – hosszú-hosszú hónapok óta – érlelem, finomítom. A címe: Angyalokról férfiszemmel. A következőkről fogok beszélni:

– mit érdemes tudnod az angyalokról a XXI. században?

– miért tekint rájuk gyökeresen eltérő módon egy férfi?

– hogyan hozhatsz ki többet az égi támogató erőkből a férfienergia praktikus, működtető hozzáállásával?

– Csapdák és megoldások

– Konkrét technikákról, a gyakorlatba azonnal átültethető gyakorlatokról is beszélek majd

– nincs száraz elmélet – minden történetekkel, képekkel mesél neked; még az alapozó tudásanyag esetében is.

2022. szeptember 2-án, pénteken 18 órától tartom az Angyalokról férfiszemmel című előadást a budapesti Corvin Hotelben. Annak is Főnix Termében, a cím pedig több, mint beszédes: 1094 Bp., Angyal u. 31. Az előadás díja 4.000,-Ft/fő.

Jelentkezni a contact@ladonyijanos.hu címre küldött e-mailben, vagy az alábbi űrlapon tudsz:

Minden fontos információt megkapsz rövid időn belül a válaszlevélben

Természetes Hétrenéző

Természetes Hétrenéző

– Jó napot!
– Üdvözlöm!
– Mi jut róluk az eszébe?
– Több minden. Barbárság. Fűtés. Élet. Véget érés. Otthonok melege. Ezer és egy dolog.
– Igen, pedig „csak“ fák. Itt most éppen kivágva és szállításra előkészítve.
– Fura volt, hogy ma ide jövünk. Az erdő óriási, emberi léptékkel szinte felfoghatatlanul nagy. Még ebben a kicsike, zömében szántókkal szabdalt országban is. Mégis: a sok-sok erdőterületből miért pont oda jöttünk, ahol minden a kitermelésről szól?
– Mert nem csak magában merült föl mindez. Ország-, vagyis inkább magyarság-szerte felerősödött az aggodalom az erdők, a fák miatt.
– Meg is értem. Mintha szervezett nyúlhordákat szabadítottak volna rá egy kövér káposztásra. Előtte persze valami csukamájolaj-félével feltuningolva a tapsik mértéktelen étvágyát. Így esnek most az erdőknek.
– Többet ésszel, mint láncfűrésszel?
– Jól hangzik, dallamos, de komolyan: milyen dolog az, hogy nyakló, mérték és ész nélkül vagdossuk ki a megtartó erőnket, az ország tüdejét?
– Nyugalom. Jöjjön, nézze csak: ott az az ösvény. Induljunk el rajta. Látja előttünk azt a kis magaslatot. Elsétálunk arra és ahogy átbukunk rajta, az egész rakodó, az erdészet fakitermelési részlegének minden nyoma mögöttünk marad.
– Nem is bánom.
– Tudja: ez erdő volt előbb.
– Mi vagy ki előtt?
– Szinte minden előtt. Se teremtéstörténetbe, se az élővilág fejlődésébe nem akarok belemenni. Inkább közelítsünk spirituális oldalról, az energiák mentén. Így érünk el leghamarabb a legmélyebb lényeghez.
– Rendben, nem bánom. Tehát?
– Tehát az erdő az origó. A kiindulási alap, itt indul és itt zárul a kör. Minden kör.
– Ez egy kicsit ködös, megfoghatatlan.
– Rendben, kibontom. A rengeteg szántóhoz egyszer, valamikor, réges-régen erdőket kellett irtani. Ha magára hagynak egy építményt, rövid időn belül visszaveszi a természet. Először a gyom, a fű, majd cserjék, bokrok, végül fák nőnek ki az egykori civilizáció romjain.
– Mint Csernobilban?
– Például. Látja, érzi a lényeget. De nem is kell ennyire messzire mennie. Nézze meg azt a sok elhagyott egykori szovjet laktanyát. Amit nem hasznosítottak ilyen-olyan módon, már visszafoglalta a flóra és igen, fák is nőttek és nőnek a területükön. Erdő egyenlő erő.
– Ezt értem. Azt viszont még mindig nem, hogy ez miért lényeges egy ilyen mértékű erdőrablás idején.
– Az erdő őserejének bajuszát lehet kicsit cibálni. Legfeljebb megvonja a vállát.
– Azaz?
– Tudja, hogy az idő neki dolgozik. És visszanő, visszatér – tudja, ő maga a természet.
– Hát.. Ez azért nem száz százalékosan megnyugtató.
– Akar egy jó példát?
– Naná, köszönöm.
– Ugyan nem erdő, de hasonló ahhoz, ami most történik; pontosabban aminek ez eshetősége fennáll. Emlékezzen a Tiszára!
– Milyen volt szőkesége?
– Igen, szőke Tisza. Mégis: sokan, tömegek, benne tudósok, kutatók, komoly, tanult és értő emberek gondolták, hogy végleg megőszül. Még inkább megkopaszodik.
– Esetleg pontosítana egy kicsit?
– Azon vagyok. Ciánszennyezés.
– Á, értem.
– Mindenki, kivétel nélkül, azt szajkózta: vége a folyónak. Mintha forró lefolyótisztítót, maró lúgot öntöttek volna végig rajta, úgy gyomlálta ki az életet a ciános trutymó. egyvalaki nem szólt, csak csendben figyelt.
– Kicsoda?
– Tisza őkelme. Ő köszönte szépen, elengedte a füle mellett az ilyen fals hangokat. Fogta magát és minden tudós és egyéb értő ember számára érthetetlenül regenerálódott és nagy ívben tett az ő végét jósoló varjak károgására. Még ha azok bölcs baglyoknak is mutatták magukat.
– Arra gondol, hogy most nekieshetnek láncfűrésszel az ország erdeinek, átmenetileg letarolhatják őket, mégis visszatérnek?
– Látja, ezt szeretem magában. Hogy hamar kapcsol. Igen, megfogta a lényeget. Nem kell állva tapsolni ahhoz, ami most történik, de félteni sem kell az erőt. Bölcs ő. Hiszen ő a bölcső.
– De szépen mondta.
– Az erdő erejét halandó ember nehezen foghatja fel. Igen, sok fát kitermelhetnek, ez tény. De olyan kárt, ami helyrehozhatatlan, nem tudnak neki okozni. A Tiszának sem ment, pedig a cián közismerten nehézsúlyú versenyző a pusztítás műfajában.
– Nem hittem volna, de kezd megnyugtatni.
– Ez is a célom. Meg közben azért már jóval magunk mögött hagytuk a fűrészes-rönkös placcot.
– Tehát ráfordulunk a Hétrenéző lényegére?
– Ahogy mondja. Kiváló ritmusérzékkel áldotta meg a sors.
– Köszönöm. Mi volt a héten?
– Tömör, tömény, de tetszetős. Köszönöm.
– Akarja tudni, mit hoz a következő hét?
– Persze. Át szoktuk beszélni.
– Szoktuk, igen. Most azonban azt szeretném, hogy ne sémában gondolkodjon. Hagyja és engedje, hogy egy kicsit közelebb kerüljön a természethez és a természetességhez.
– Kiránduljak sokat?
– Az is príma, kiváló megoldás. De terjessze ki, amennyi életterületére csak tudja. Ezért sem akarok előre magokat vetni.
– Fura. Nem akarok tamáskodni, megbízom abban, amit sugall.
– Jól teszi, még akkor is, ha ez hazabeszélésnek hat.
– Ennyi hitele van előttem.
– Köszönöm.
– Hol találkozzunk egy hét múlva?
– Ugyanitt.
– Ugyanitt?
– Jó, nem pontosan. Ott, ahol ma valóban köszöntöttük egymást. A fakitermelésnél.
– Hát nem volt elég egyszer látni?
– Nem elborzasztási célból. De rátapintott a lényegre: azt szeretném látni, miként alakult, változott a hozzáállása egy hét alatt.
– Jó. Nem értem még pontosan, de eljövök. És köszönöm a mait is.
– Én is. Sétáljunk le a hegyről és váljunk ketté.
– Legyen így. Viszlát!
– A viszontlátásra!
 
kép: pixabay.com
Megszülető mély álmok

Megszülető mély álmok

Éltetni és életet adni jó dolog, vonatkoztasd bármire is. Ami benned érlelődik, azt előbb vagy utóbb érdemes világra segítened. Elérkezik az idő, amikor már kristálytisztán érzed: nem maradhat ötlet, elképzelés csak tebenned élő kezdemény. Ekkor fogsz bele a magvalósításba. Másként fogalmazva: megszülöd az álmodat. Kortól, nemtől, vallási hovatartozástól és politikai meggyőződéstől függetlenül. De mi ez a szülősdi? Az álmokat nem megvalósítani szokták?

Ami igazán a sajátod, egy kicsit olyan, mintha a gyermeked lenne. Őt pedig nem megvalósítani – világra segíteni szokás. A fogalmazást illető különbség okáért érdemes tekintetet emelned. Fel, a csillagos égig. Ott találsz rá a magyarázatra. Egészen pontosan a Rák csillagzatában.

Ami szent, az csak jó lehet. A Rák az anyai szent hármasságot – befogadás, táplálás, elengedés – jeleníti meg. Ha úgy gondolod, még nem láttad, hogyan néz ki, akkor tudd: mégis csak ismered őt. A sváb autómárka orrán fénylő, három ágú csillagra gondolok. Hasonló a Rákhoz – vagy éppen ezt a csillagot mintázták a valós csillagzatról? A lényeg a „harmadik“ ága (ollója), most vele akad dolgunk.

Elengedés. Itt nem a „szokásos,“ a spirituális közbeszédet átjáró elengedés működik. Zárójel: három emblematikus elengedést láthatsz az égen. A Skorpió ollója szól a radikális, azonnali nyesésről. Amikor minden teketória nélkül vetsz véget egy (méltatlanná vált) minőségnek. Jellemzően őrá szorítkozik az „elengedés“ címkéje. Érdemes még tudnod Nimród (Orion) nyílvesszőt elengedő kezéről. Ő a bennünk élő „rossz“ szokások legyőzését mintázza meg. Nekünk most a harmadikkal kínálkozik együttműködni valónk.

Megszületik, aminek megérett az ideje. Ez akár általános megfogalmazás is lehetne, helyette ne kerülgessük a forró kását: megszülöd, ami érlelődött benned, világra hozod, ami a lelkedben, belső-alsó érzelemvilágodban kiforrott. Erre ösztönöz a Rák elengedő részéhez érkező Nap.

Kortól, nemtől, vallási hovatartozástól és politikai meggyőződéstől függetlenül képes vagy az ilyen típusú álmaidat megszülni. Most nem a megvalósítás játszik elsődlegesen. Nincs küzdelem, meg hétfejű, lángokádó sárkány, aki közéd és a barlangba rejtett kincs közé áll. Más minőség a kettő. Amivel a mostani napokban együtt táncolsz, az finom és lágy. És igen, még a legkeményebb legerősebb férfi is dédelget olyan álmokat, amiket ilyen módon érdemes megszülnie.

Érdemes egy kicsit ki- és felülemelkedned azon a kemény, karcos közhangulaton, ami most innen is, onnan is ömlik. Egyszerűen csak tedd fel a kérdést: szolgál-e téged? Ha igen, miképpen? Ha esetleg nem kapsz értékelhető találatot, ismételd meg újra – némi módosítással: kit szolgál? Rögtön könnyebben csatlakozol le pánik- és rémület-vonatokról.

A befelé figyelés most termékeny csak igazán. Ahogyan az optimális szülést is „háborítatlan“ jelzővel szokták leírni, ezt te is biztosíthatod az álmaidnak. Ki adná meg, ha nem te? A hétvége és a jövő hét legeleje éppen erről – is – szól. Segítsd megszületni dédelgetett álmodat!

kép: pixabay.com

Elgondolkodtató Hétrenéző

Elgondolkodtató Hétrenéző

– Üdvözlöm!
– Jó napot! Ej, de fura egy helyzet.
– Nekem is, nyugodjon meg.
– Zaklatottnak lát?
– Egy kicsit. Maga is elgondolkodott rajta?
– Próbáltam. Legalábbis fogalmakat tisztázni. Szinte már filozófia, ahová jutottam.
– Lenni vagy nem lenni?
– Az más. Klasszikus dráma. De valami hasonló. Azon elmélkedtem, hogy mi akkor most valóban létezünk?
– Úgy tűnik talán, hogy hallucinál engem? Vagy önmagát? Esetleg mindkettőnket?
– Nem is tudom. Az, hogy mi most itt beszélgetünk, abszolút reális. látom magát, hallom a hangját, sőt: meg is tudom érinteni.
– Tehát valóság vagyok, ahogy maga is.
– Igen. Eddig igen. De mi van akkor, ha mi csak egy ember fejében létezünk?
– Aki hétről hétre ír rólunk?
– Igen.
– Csorbítana ez bármit is magán?
– Hááát. Gondoljon bele: egy fickó szeszélyén és hangulatán múlik, hogy ír-e rólunk.
– Igen. Tudja: párhuzamos létsíkok. Itt és most ennek az illetőnek a tudatában élünk. Ha ír rólunk, akkor mások is tudnak. Ha csendben van, mi is csak magunk vagyunk és senki más nem láthat be a mi kis világunkba.
– Hú, ez nagyon olyan, mintha Richard Bach írta volna.
– Mert a lényeg ugyanazon a tövön fityeg, mint édes, érett gyümölcs. Számít valamit? Netán jobban esne az önérzetének valamiféle garancia? Hogy minden vasárnap lesz Hétrenéző? Hogy mindig megkapja a maga pár oldal publicitását?
– Mi tagadás, jól esne. Tudja, annyi a dolgom, amiknek nincs mind értelme. Sőt. ha mélyen őszinte vagyok, az életem telis-tele van pótcselekvésekkel. Ezek a röpke vasárnap délutáni összejövetelek valahogy tartalmat adnak. És keretet.
– Tehát korlátozzák?
– Dehogy. Egy jó keret lehet megtartó is. Tudja: egy ragyogóan szép festmény szépségét egy stílusos keret még tovább emelheti.
– Igaza van. Tehát mi a tanulság?
– Örüljek, ha ennek az embernek van kedve és ideje, hogy leüljön a hátsó felére és pötyögjön rólunk egy történetet? Egy-egy újabb találkozónkról?
– Mivel ebben a valóságban ő a mi alkotónk, igen. Meglehet, egyszer majd őbelőle lesz egy sima kis karakter. Maga vagy én, netán szerzőpárosként ketten együtt dönthetünk a sorsáról. Most azonban fordítva van. Ez a mai alkalom lényege?
– Hogyhogy?
– Ez a hét ugyanis egészen különleges volt. Sok szempontból. Amit szoktunk, az ma elmarad. Helyette marad a filozofálás és a merengés.
– Hogy kik is vagyunk?
– Többek közt. Azért legyen óvatos.
– Nehogy infarktust kapjak merengés közben?
– Ironikus, de nem erre gondoltam.
– Jó-jó, de a magas labda az ilyen formálódó időkben is leütést provokál.
– Arra figyeljen, hogy a learkirályosokdás közben, a nagy lenni vagy nem lenni folyamatában nehogy valami skizoid, tudathasadásos, józsefattilás őrület kerítse hatalmába.
– Résen leszek.
– Köszönöm. Higgye el, nekem is jó, hogy ilyen remek partnerrel elmélkedhetek hétről hétre.
– Ha jól sejtem, most sétál tovább.
– A szimata nem csal.
– Jövő vasárnap? Lesz vagy nem lesz?
– De hamar felvette a ritmust. Lesz.
– És hol?
– Jó helyen. Értesíteni fogom.
– Várom. És köszönöm. És igen, megcsinálom a házi feladatomat; gondolkodni, töprengeni fogok.
– Köszönöm. Viszlát.
– A viszontlátásra.
 
kép: pixabay.com

Így állj ki önmagadért

Így állj ki önmagadért

Minden irreális elvárás addig nyomaszt csupán, amíg ráébredsz: irreális elvárást támasztanak veled szemben. A felismerés pukkasztja ki a lufit; a szisszenő hang kíséretében távozik a feszültség. Mire gondolok?

„Aki spiri, az legyen elfogadó.“

„Aki megüti a jobb arcodat, annak tarts oda a másikat is!“

„Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.“

Tedd fel önmagadnak a kérdést: valóban életszerű ezt az attitűdöd kikövetelni magadtól? Válaszolhatsz gyors és határozott igennel. ez esetben a nepáli hegyek között békésen meditáló szerzetes energiáihoz hasonlókat működtetsz. Mélyen tisztellek érte. Te vagy az, akiről nem pattan le a külvilág tüskéssége. Nem is pattanhat, hiszen el sem ér hozzád. Valahol, a bőrödhöz közeledőben úgy esik le, elerőtlenedve, mintha maga Chuck Norris fújt volna rá. Kérlek, itt hagyd abba az olvasást, ez az írás nem neked szól. Ha mást válaszoltál, akkor viszont érdekes felismerésekkel gazdagodhatsz.

Magasra emelt léc, méltó célérték, igényesen kijelölt fejlődési irány. Cseréld le velük az elvárást és máris megkönnyíted saját dolgodat. De tedd fel magadnak a kérdést: minden békát le kell nyelned? Mit üzenek magamnak magamtól, ha nem állok ki magamért? A kérdések szokásosan vékony, csúszós jégre kalauzolnak. Ideje, hogy a beszakadás, fagyos lékbe csúszás félelmét az önfeledt korcsolyázás örömére cseréljük. Persze nem csettintésre; az út a megértés mezején visz keresztül.

A spirituális embert is megilleti az arányos védelem joga. Pont. A jogban „jogos védelem“-ként találod meg azt a fogalmat, amire hivatkozok. Mit is jelent pontosan? A következő bekezdést egy az egyben idemásolom, hogy láthasd a teljes és kristálytiszta képet:

„A jogosan védekező olyan közvetlenül fenyegető támadást hárít el, amelynek megakadályozására a bűnüldöző hatóságok lennének jogosultak és kötelesek. Amennyiben a társadalom nem képes megvédeni egy adott helyzetben valakit a jogtalan erőszaktól, úgy biztosítja az önhatalmú védelem jogát. Ebben az esetben az állam erőszak-monopóliuma közérdekből felfüggesztésre kerül. A jogos védelem nem minden esetben önvédelem. A védelmi cselekményt bárki kifejtheti, nem csak a megtámadott. A kifejtett erőszak egyetlen korlátja az arányosság elve, azaz a védelmi cselekménynek arányosnak kell lennie a támadással, de ezen belül akár a valaki életére törő támadó megölése is jogszerű lehet.“ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Jogos_v%C3%A9delem

Az arányosságot érzed, nem szükséges túlragozni. Ha valaki ki akarja lopni táskádból a tárcádat, nem választhatod el fejét törzsétől jogos védelemre hivatkozva. Például. Ez a büntetőjogi megközelítés és értelmezés. Tudj róla, mi azonban most a másik irányból, a spiritualitás felől gombolyítjuk fel és fésüljük ki a kuszálódott szálakat. Mégpedig így:

Ha pillangókéssel akarnak szíven szúrni, ne az elkövető nehéz gyerekkorára apellálj. Ott, akkor ne is hozd szóba, mert megeshet, tényleg reped a szívburkod és nem az együttérzés miatt „szakad meg a szíved.“ Hanem a hideg acélpenge hegyétől. A Btk. megengedi számodra, hogy – ilyen esetben – bármi módon megvédd magad. Úgy hatalmaz fel, hogy garantálja: jogos védelmed egyúttal büntethetőséget kizáró ok. Az analógia következő állomása is erősíti a tételt.

Nyílt, szilánkos sípcsont-töréssel visz be a szirénázó mentő. Az, hogy fáj, nem kifejezés. Kapsz fájdalocsillapítót, már a sárga-narancs fényezésű, kék-piros villogós autóban is megpróbáljanak visszacibálni a viselhetetlenség birodalmából. Ennek ellenére a nagyi lekvárfőző fakanalának nyelét derék, dolgos hód módjára már félig elrágtad. Megérkeztek a traumatológiára. Képzeld magad elé a groteszk jelenetet: üvöltve vonaglasz, a doki pedig a lelki háttérről kérdez:

Miért nem koncentráltál kellő mértékben?

Mi forgácsolta szerteszét a figyelmedet?

Milyen traumát játszol újra, hogy kellett ez a törés?

Milyen mély lelki okok vezettek ide, hogy a hordágyon szenvedsz?

És közben fejét érdeklődve félrebiccenti, finom ujjaival megtámasztja az állát és fürkészve szemlél. Mint aki egy igazán belevaló, komplett matematikai feladvánnyal szemebsül. Igazi ínyencfogással a legfelső polcról. Te pedig közben magad alá piszkítasz kínodban. Ugye, milyen fals jelenetsor?

Az optimális folyamat nagyjából így néz ki egy nyílt töréses szituációban:

1. fájdalom enyhítése

2. állapot stabilizálása

3. diagnózis felvétele

4. cselekvési terv gyors kidolgozása (röntgen, műtét, stb.).

És ez nem csak a mentő-traumatológia kapcsolatában értelmezhető, sőt. Saját életed mindennapjaiban a legfontosabb. Ilyen önmagad önérvényesítő védelme is.

Igen, lehetsz erős. Ez nem egyenlő a vagdalkozással. Emlékezz a jelzőre: arányos védelem. Ez persze mást és mást jelent, kultúrától és földrajztól függően. Amerikában kimaxolják. Sztereotípia: ha valakit az utcáról behúzol a kertedbe, háborítatlanul lőheted szitává. Ez nyilván szélsőségesen megengedő, a gyökértelenségben gyökerező mintázat, nem is javaslom követni. Mégis: ott tudnak róla, számolnak vele. Aki mégis vét ellene, az számol a kockázattal, vagy kellően felelőtlenül bízik a hátrányok elkerülésében.

Arányos védelem. Ami egyben jogos is és megillet téged. Mi történik, ha nem így teszel?

Átvered magad holmi fals és torz spiri-címkék miatt.

Leértékeled, lebecsülöd azt, aki vagy.

Ebből adódóan önbecsülésedet te magad lendíted meg a kizsírozott lejtőn, útban a béka hátsó fertálya alá.

Következmények: ha te nem becsülöd magad, ki becsülne? Kitől várhatnád el? Alappal és jogosan?

Balfácán. Ez a szebb kifejezés. Balfék és balf@sz. Igazából az utolsó a kifejező. Az utótag ugyan hímnenű, maga a balf@sz azonban nemsemleges kifejezés. Íme, a szemérmes wikiszótár definíciója (ők a balfácánt ismertetetik csupán): buta, ügyetlen, hiszékeny személy. Ennyi. És bárcsak itt érne véget a balfékség. De nem, közel sem.

Elérkeztünk a mai írás legnagyobb kérdőjeléhez: ki mondta, hogy nem konfrontálódhatsz? Erővel, vagdalkozás, bosszú és vérontási szándék nélkül. Az alap pedig a következő:

Az önérvényesítés nem önzés. Ez az alap-paradigma. Az origó. A kiindulási pont. Ezt egyébként a többség nem tudja, sőt: még csak nem is hallottak önérvényesítésről. A nevel(tet)és, poroszos oktatási rendszerünk korcs kondícionálásának rohadt gyümölcse. Erről a könyvben részletesen írta, most csak ennyit érdemel. Innen ered, hogy az önérvényesítést a döntő többség kritika és világos fogalomalkotás nélkül azonosítja az önzéssel. nem is tévedhetnének nagyobbat.

Mi kell az önérvényesítéshez? Erő és szándék. Merd használni okosan bölcsen. A „ki mondta?“-sor következő tagja: ki mondta, hogy folyvást békákat kell nyeldekelned? kivétel: ha a francia konyha megszállott szerelmese vagy, akkor szabad választásod a (béka)comboskodkás. Ha ez a kitétel nem igaz rád, akkor elérkezett az ideje, hogy kitedd a pontot a folyamat végére. Soha többé lenyelt béka. Azaz magyarul, félretolva a brekegő kétéltűt: változtass!

Állj ki önmagadért. Állj bele az önérvényesítésbe. Igen, ezt megteheted. Ettől még nem csorbul a spiritualitásod, sőt. Ints búcsút a balfácán, balfék, balf@sz (egykori) én-részednek. Ha kell – de csak akkor -, használd bátran az erőd, keménység, vagdalkozás nélkül.

Csak tudj róla: igen, szabad. Neked is. Sőt: neked igazán.

kép: pixabay.com

Pin It on Pinterest