Termékeny ötletek a legfelső polcról

Termékeny ötletek a legfelső polcról

Fényes és termékeny sugallatok napja a kedd. Hangsúlyosan a legfelső polcról kapsz gondolatszikrákat – onnan, ahol a spirituális hatputtonyos, a tudati aszúesszencia lakik. A minőség kiváltságos, elérhetősége széles körű. Ezen a napon egzakt a Merkúr és a Sirius együttállása. Utóbbiban az északi égbolt legfényesebb csillagát tisztelhetjük.

Persze szemmel látható szépségén túl olyan minőségeket hordoz, amik említést érdemelnek amikről egyszerűen muszáj beszélni. Én pedig szíves örömest állok bele az asztrozófus szent kötelességébe. Tessék hát: a Sirius a Nagy Kutya (Canis Major) csillagkép alfája. A vele találkozó Merkúr egészen világos, jól megragadható ötleteket szállít.

A Sirius egyik titka a kettőssége. Bár Siriusról szokás beszélni, kettős csillag (A és B). Nyolcas alakú, azaz a végtelent formázó és ezt magában hordó pályán keringenek. Minden bevillanásban ott a földi(es) korlátokon túlra mutató megoldás. A keddi nap szellemi „termékei” a három dimenziós, polarizált földi működésünknél jóval magasabb rezgéssel tágítják értelmünket. Tudod: a legmagasabb polcon nem kannásbor lakik.

Ne hidd azonban, hogy eléd vetett alamizsnaként érkezik a szellemi jóság. A Sirius kettőssége a végtelenen túl a döntési szabadságot is megengedi-támogatja. Magyarul: készülj, hogy kedden szofisztikált ötleteid ébrednek. Választási lehetőségeket is kínál a Merkúr-Sirius találkozó, egyszóval: nem készen kapod. A spirituális tudatlegót viszont kedvedre építed azzá, amire vágysz. Ritka jó égi állás, de fokozható.

Fokozható, mert a legkifinomultabb, égi ihletés sem biztos, hogy a rácsodálkozás után tovább tud lépni benned. De nem most. A keddi nap a magasról jött briliáns ötletek megvalósításának napja is. Egyszerű az oka: a Merkúr a Bika jelében járó Uránusszal egzakt sextil fényszögben áll. Itt emelkedik a kreativitás termékenységgé.

Intenzív, feltaláló-forradalmár énrészedre serkentőleg ható erőkkel dolgozik az Uránusz. Talpra állítja a zsenit, még ha eddig szunnyadt is mélyen benned. Megmutatja, 360 fokos körben eléd tárja. Igen, ő benned él. Ha úgy tetszik: rácsodálkoztat, kívánatossá teszi ezt a vonásodat. Mindezt azért, hogy ráharapj, megkívánd és működtesd. Az egyik legkitűnőbb személyi edző, vagy motivációs tréner.

A két energia együttesen hat a Merkúrra – szellemiségedre, értelmedre, kommunikációdra. Megvalósító, teremtő módon hozod le a kapott sugallatokat. Ha újításon, reformáláson töröd a fejed, csak keddig adj időt magadnak. A fejtörés minőségéből átlépsz a valódi ötletbörze állapotába. Innen egy lépés csupán, hogy lelkesen (nem lázasan…) munkálkodj a kapott bevillanások megépítésén. Kicsit a belső gyermekedre is hat: vele és általa alakulsz az önfeledt, örömmel alkotó emberré. Azzá, aki előtt valóban nincs lehetetlen.

kép: pixabay.com

ragyogó, termékeny sugallatok a legeslegjobb fajtából – ezt kínálja a Merkúr-Sirius találkozó

Nyárköszöntő Hétrenéző

Nyárköszöntő Hétrenéző

Az aktuális Hétrenéző után pár órával beköszönt a nyár. Tekinthetünk rá kisebb korszakváltásként akár, ezért is ideje az összegzésnek. Képzeletbeli körzőnk hegyét a tavasz utolsó vasárnapjába bökve lássuk, mit hagytunk magunk mögött és mi az a kalandhalom, ami ránk vár az elkövetkező hét napban.

Ha te is hiszel a látszólagos ellentmondásban, mi szerint a csípős paprikával ízeket harmonizálhatunk, nyert ügyed van. Ilyen szemszögből könnyen érted meg, mennyire remek dolog, hogy a Mars megérkezett a Rák csillagképébe. Két alkalommal is olvastál róla, mert a szelíd erő mibenvalóságán túl a Rák Tekintetéhez is megérkezett a tűzvörös planéta. Miért jelentős pont? A valódi, belső látás borotvaélesedése miatt. Immár nincs fontos minőség, ami elkerülheti figyelmedet. Hogy erőt is kapsz hozzá, hab a tortán: vaskos, 35%-os tejszínből készítve.

Szíved szava eddig talán túlontúl halk mivolta miatt nem jutott el a füledig. Ezen változtatott a Merkúr és a Rigel találkozója. Ha szentségtörőnek tartod a „kozmikus fültisztító” kifejezést, akkor javaslom helyette a továbbléptető jelzőt. Segít, hiszen megértést ad, támogat, hogy jobb döntést hozz. A Rigel csillag az Orion lába, azaz most meghozott döntésed előre is lendít, mint az ellépő láb.

Tüzes, inspiráló hét áll mögöttünk; nem csak a Mars, a Nap is két írást érdemelt ki. Az első mese a Teremtőről szólt. Róla, aki vagy tikkadtságában, vagy jó kedvében húzott egy markáns vonalat. Máig nem tisztázott, mi motiválta, hogy a Betelgeuse és a Polaris szinte azonos ekliptikai koordinátákat kapott. A két csillag és a Nap egy időben történő, egymást kiegészítő és hatványra emelő együttállása még a frissen döglött vakondot is elégedett mosolyra késztetné. Ami az elásott, oszladozó földtúrót is életre keltené, tulajdonképpen már a következő hét indítása. Igen, ő az, személyesen: a nyári napforduló. Ígérem, eltekintek a vakondtetem asztrozófiai írásokban való szerepeltetésétől; belátom, jobb szemléltetőeszközök is elérhetők. A Rák jelébe lépő Nap robbantja be a nyarat, kínál tökéletességre törekvést, és Fényt. Amennyire csak szükséged van és még jóval többet. Végre szót ejthettünk a napforduló titkos csemegéiről is, amik mellett gyakran elsétál a földi vándor. Ez persze érthető, mert a váltás jelentősége óriási, de te már tudod, mire figyelj, tiéd a helyzeti előny.

A következő hét sem piskóta. Ha a napi csillagmesék filmek lennének és én üzemeltetném a mozit, jogosan dörzsölném a markomat. A „telt ház” táblát be se kéne nagyon venni, olyan érdekfeszítő, izgalmas történések várnak ránk. Mire számíts? Érkezik a retrográdba forduló Jupiter. Hoppá! Látja ezt a Neptunusz és gondol egyet: nem hagyja annyiban. Ha már a szeretet bölcsességének égi vándora hátraarcot vág, követi ő is. A nagy sürgés-forgás lassan vidám körtáncos képet fest eléd, hiszen a Merkúr is fordul, ám ő direkt irányba. Tudom, ezt olvasva sokakból szakad fel a mélyről jövő sóhaj: végre! Ezzel kapcsolatosan értékes gondolatokat készítek elő számodra.

A lágy és szép vége főcím harmonikus dallamokkal és naplementével pedig a Rák jelébe megérkező Vénusz érdeme, ez már a vasárnap gyümölcse lesz. Azért – is – szeretek Hétrenézőt írni, mert talán egy bolhatokányi motivációt ad a következő hét mosolygós indításához. Régóta munkálkodom a hétfő renoméjának visszaállításán. A vasárnap este érkező csillagleltár emlékeztet, milyen combos hét áll mögötted. Rövid összegzéssel értékelheted saját munkádat és ott, akkor, rögtön arról is olvasol, mi vár rád. Ez pedig rendre izgalmas, inspiráló; lökést ad a régi hétfőundoritisz legyőzésére. Emelt fővel, Fényre hangolva, nyárba lépve csak tovább!

kép: pixabay.com

csillagmesék szárnyán, hétről hétre

Hozz egy szál virágot

Haladunk szépen előre, ez már a negyedik dal a korongon. Az indítása furcsa ízű, olyan kicsikének, jelentéktelennek érzi magát az ember, majd lágyul a nótagrafikon. Azért is különleges szerzemény, mert a szöveg mélységének befogadásához kevés még a két-három hallgatás is. Dinnyés József úgy énekli, hogy hallod, amit hallanod kell, de érzed, amit érezned kell. Ha lehet a sorok között olvasni (márpedig lehet), akkor énekelni is, a Mester pedig itt a legmagasabb fordulatszámon valósítja meg a bravúrt. Több száz hallgatás után egy harmincöt éve ismert szerzeményről azt gondolnám, nagyjából megvan minden rezdülés, mégis, a mai napig borzongok, mikor ezt a két sort hallom: „A múltat kell beismerni, itt az óra/
Vezényelt béke ára a csontjainkban.” Ragozhatatlan.

 

kép: wallpaperscraft.com

Miért könnyebbít meg a könny, ha engeded?

“Az ember, ha manapság sír, rendszerint akarata ellenére sír. Kibuggyan belőle a könny, minden szándéka ellenére, s arcán nem a megkönnyebbülés, hanem a vesztes önuralom görcse látszik: “Vissza akartam tartani, de nem sikerült, s most bőgök, mint egy hülye.” Azért mondjuk, hogy “kiszökött” a könny a szemünkből, mert úgy kell megszöknie, mint fogolynak a sötétzárkából.”

Müller Péter

kép: wallpaperflare.com

Hogyan kaphatsz életet megváltoztató erejű motivációt, inspirációt?

Van nálam ez a futás dolog, mint egyfajta bolondéria. Ha érdektelennek tartod, most érdemes elnavigálnod, mert mára a futásról, a motivációról és a rockzenéről mesélek egy aranyosat, ám ez semmi építő tartalommal nem bír. Régebben írtam, hogy a korai tiniéveimben tájfutottam, imádtam, de tizenöt éves koromban a bandázás, a cigire szokás és a grundfoci/kocsmázás miatt abbahagytam – jó sokáig. Az újrakezdés harmincötön túl ért, három kilométeres távval, melynek végén kétséges volt, hogy a tüdőszövetem vajon a helyén marad-e, vagy távozik az orrlyukaimon át. A klasszikus, minden profizmust nélkülöző, szaturnuszi utat járva minden edzéssel két-három villanyoszlopnyival messzebbre futva végül elértem a félmaratoni távot, amit két óra fölötti idővel (2:01:25) teljesítettem éppen a harminchetedik születésnapomon. Örültem, meg persze büszke is voltam. Igazából semmi konkrét cél nem lebegett a szemeim előtt; a futás számomra – akkor – drogként funkcionált. Utolsó munkahelyemre az ott töltött idő végső öt évében döntő többségében biciklivel jártam (déli agglomeráció – Angyalföld, oda-vissza napi 52 kilométer), ez a kondi mellett a szabad evés zabálás lehetőségét és a fülön kiömlő endorfint is adta. Akkoriban nehéz volt felb@szni az agyamat kihozni a sodromból. A szabadulásom után ellenben szembe kellett nézni a kevesebb mozgás elkerülhetetlen velejárójával, az endorfinelvonás tüneteivel. A bringánál időhatékonyabb futás mellett tettem le a voksomat.

A Balaton partján teljesített első félmaratont követően tovább futottam, elmerengve, hogy akár a legendás táv, a misztikus 42.195 méter, a maraton is összejöhetne akár. Na, az lenne csak connemarai, az férfias tett a javából. Ma már hiány mutatkozik legyőzhető és legyőzendő sárkányokból, így a maraton remek – és korszerű – tökösség-demonstráló, egót hizlaló teljesítmény. Bár hittem és bíztam magamban, korántsem voltam biztos benne, összejön a teljesített maratoni verseny. Itt már – a profizmus szellemében – edzéstervvel, tudatosan készültem, ezúton is mondva köszönetet Richard Nerurkar remek könyvének (Maraton mindenkinek). A verseny, milyen érdekes, ismét a Balaton partján köszöntött rám egy végtelenül szeles márciusi kora reggelen 2018-ban. Végig szembeszélben, gyengécske idővel, de lefutottam. Maraton kipipálva! A pihenés hetei után még nem kezdtem el az új célokon töprenkedni, mikor egy kedves barátomtól kölcsönkaptam pár futómagazint. Be kell valljam, önmagamtól nem veszek ilyen újságot, mert nem tartom annyira hasznosnak, amennyibe kerül és nem a nominális vételára miatt. Akadt olyan példány, amit kiolvasva semmivel nem éreztem magam többnek. Zárójel: ifjabb koromban lelkes folyóirat- és magazinolvasó voltam, korszerűtlen rockerként több tíz kiló Metal Hammert őrizgettem masszív banánosládákban sokáig a kilencvenes évek középétől kezdődő időszakból.

Az egyik újságban szembe köszönt egy interjú Lukács Lászlóval, a Tankcsapda frontemberével. Zenészként zsenge tinikorom óta követtem a munkásságát, szerettem zenéjét és csodáltam szókimondó, frappáns, időnként vaskosan megfogalmazott szövegeit. Nem bálványoztam, én inkább a fémesebb hangzásra voksoltam a hazai mezőnyből az Ossian-Pokolgép-Lady Macbeth vonalon. Azt ugyan hallottam, hogy Lukács László fut, de nem különösebben foglalkoztam vele, ahogy ejtőernyőzésével sem. Hadd csinálja, én meg sokáig horgásztam, kiskölökként repülőgépmaketteket ragasztgattam; mindenkinek vannak vezérhangyái. Ez a magazin azonban sorsfordító adatot tolt az orrom elé a riportban: hősünk ugyanis elmondta, hogy a legjobb félmaratoni ideje 1 óra 38 perc 57 másodperc. Hoppá. Mindezt negyvenkilenc (49 !) évesen, egy olyan pályán, ahol ritka az absztinens, nyers vegán, minden életterületén makulátlan egészségben élő ember. Hoppá még egyszer. Nab@zmeg. Ha ő megcsinálta ilyen előzményekkel, ennyi idősen, akkor nekem ugyan mi a kifogásom egy ilyen időeredmény ellen? Igen, jól sejted: nem lehetett semmi. Kettőnk közt egy jupiteri kör a születési idő különbsége, nehogy már képtelen legyek egy ilyen eredményt összefutni. Talán érzed a sorok között, megemelkedett a pulzusom, kitágultak az orrlyukaim, szagot fogtam. Itt a várva várt motiváció! Rádöbbentem: most az a helyzet állt elő, hogy a motiváció maga az, hogy nincs és nem is lehet kifogásom.

A maratonról tudtam, nem az én távom, nekem túl hosszú, unalmas és – meggyőződésem szerint – nem erre a fajta igénybevételre teremtették az embert. Az agár, az más, meg a gepárd is. Ennek ellenére piszkált a legendás táv négy órán belül történő teljesítése, erre építettem egy bő fél éves felkészülést és sikerült is 3 óra 49 perc 55 másodperc alatt egy irdatlan tömegrendezvényen lefutnom. Szusszanás, pihenés, a „soha többet maratont!” fogadalom megtétele, majd irány a gyorsulás féltávon. Itt már erősen specifikus edzéstervet követtem, kifejezetten tempóra kihegyezett félmaratonra szólót, ennek meg is lett az eredménye a tavalyi esztendőben, a vágyott időnél jobbat futottam áprilisban (1:37:29) és szeptemberben (1:34:57 – 4:30 min/km sebességgel). Mindkét alkalommal a helyi versenyem érmeitől búcsúztam el a lezárások miatt, de eb bánja; az eltelt évek ébresztettek rá, hogy a futás ugyan az egó máját is hizlalja, de nem ez az elsődleges célja. Az örömködés után eszembe jutott Lukács Laci – itt már Laciztam magamban, mert azt éreztem, futás szempontjából pariban vagyunk, a jobb időeredményem nem azt mondatta velem, hogy „na, lenyomtam az öreget,” hanem jóleső elégedettséget árasztott, fiatalabban illett picit gyorsabban szednem a lábaimat. Ezúton fejezem ki a hálámat egy tudattalan, de a határaimat kitágító, korlátaimat, kishitűségemet legyőző motivációért. Ígértem az elején, hogy nincs nagy megvilágosodás, sem tanulság, de ha mégis meg kéne egyet neveznem, mert csőre töltött pisztolyt szorítasz a halántékomhoz, úgy azt emelném ki: találd meg, a Te életedben ki, mi, mivel és hogyan inspirálhat – akár a legváratlanabb helyről előbukkanva – valami extra teljesítményre, amivel többé és jobbá válsz. Nem csak a sportban.

 

képek: wall.alphacoders.com

Mi kívánkozik február végére?

Vasárnap köhécsel utoljára (fáradtan és megtörten) Tél tábornok, majd kiscsoszog az ajtón, hétfőn már – végre!! – március, itt a tavasz, a madarak csicseregnek, a héten melegrekordok dőltek, hurrá! A naptárban vezetett hónapokra valóban igazak ezek az állítások, kétségtelenül március elsejét írunk hétfőn, ami – ilyen szempontból – tavasz. Ez azonban még nem a valódi tavasz kezdete, amit egyszerűen csak „csillagászati”-ként szoktak aposztrofálni, halványan árnyalva, hogy csak a kissé flúgos, űrteleszkópra cuppant szemű, borzas szakállú tudóskák számára bír bármi jelentőséggel. Hiheted ezt is, persze, ki akadályozhat meg benne? Ha boldog az életed, úgy nem kell magyarázkodnod semmilyen tetted, véleményed miatt. Szögezzük azonban le, hogy a valódi tavasz akkor köszönt ránk, mikor központi csillagunk, a Nap a Kos asztrológiai jelének nulladik fokához ér. Az idei esztendőben ez március 20-án fog megtörténni, addig bizony tél van – energetikailag mindenképpen. Ez még akkor is igaz, ha pólóban kertészkedsz és a télikabátot már vállfára akasztottad; a télség spirituális értelmezése a mért celsiusoktól független.

Nem áll szándékomban repeső szíved dalolását elfojtani, mert igenis való és szükséges örülnöd az enyhülésnek, a madárdalnak, az illatoknak, de! Ez nem a tavasz megérkezését jelenti, hanem ajándékot Földanyától a tél végére. Ezt azért – is – fontos tudatosítani, mert az elcsúszásoknak elejét tudod venni; egy télvégen ne várd el a tavaszi energiáidat. Most még az összegzés, a leltár készítése, a számvetés ideje van. Az előző kör legvégén kristályosíthatod ki, milyen tervekkel, vágyakkal ölel keblére az új esztendő kapuja március huszadikán, már ha egy kapuról értekezhetünk ölelkezős kontextusban. Azért érdemes tudnod, az új naptári hónap is számos csemegével vár, rögtön hó elején a Mars vándorol át a Fiastyúk csillaghalmazán, elképesztő teremtő erőket ébresztve. Ez nem csak izgalmas, de végtelenül lelkesítő energia is, de a róla szóló mese majd holnaptól olvasható.

 

kép: pexels.com

Pin It on Pinterest