Akik huzamosabb ideje követik ezt az oldalt, megfigyelhették, hogy a sok-sok fényszög közül néhányat – teljesen önkényesen – kiemelt jelentőséggel ruházok fel. Ezek közül az egyik a Mars és az Uránusz között időről időre kirajzolódó, energetikájában mindig kissé eltérő fényhidak. De mi ennek az oka? Jelen világunkban a két princípium magas szintű működtetése kifejezetten jó megoldásokat kínál. Emlékezzünk, a Mars erőbolygó; tüzet ad cselekedeteinkbe, inspirál a (tovább)lépésre, arra, hogy megváltoztassuk, átalakítsuk, aminek lejárt az ideje. Ő segít a bennünk élő félelmeket, kishitűségeket – egyszóval a belső visszahúzó erőket a legnemesebb módon legyőzni. Nem szükségeltetik einsteini elme ezen erények aktuális szükségességéhez. Mit csinál az Uránusz? Tisztít, felszabadít, segít a korábbi gondolati struktúránk keretiből kilépni és új utakra indulni. Segítségével zseniális módon változtathatunk; akár úgy, ami tegnap még számunkra is hihetetlen volt. Olyan reformáló erőt ad, amiben ugyan ott a váratlan, szokatlan vonulat, de ez egyben a szabadság felé tett öles lépés is. Ha nagyon-nagyon tömören szeretném megfogalmazni, ennek a két bolygóerőnek bármely kapcsolódását a mostani hónapokban említésre érdemesnek tartom.
Kettejük égi táncában most a 72 fokos fényszög, a varázslatos quintil ereje munkálkodik. Ez a kacsolódás hétfőtől szombatig érezhető intenzíven, szerdán pedig egzakt módon. Ha valaki kényszerítene, nevezzem meg a kedvenc fényszögemet, az első vércseppekkel együtt, összeszorított fogakkal préselném ki, hogy bizony a quintil az. Érzékeny energia, itt ne keressünk ok-okozati összefüggéseket és a logikával markolható miérteket. Egészen egyszerűen, „csak” varázslatosan működik minden. Erre szokták mondani, hogy működik a flow. A quintil-mintázatot biztosan megélted: olyan történések láncolata (a gyöngyfüzér kifejezés helyesebb lenne?), amire évek, évtizedek múltán is emlékszel, amikor úgy élted az életedet, mintha zsinóron húzták volna eléd a legjobb fordulatokat. Igazi mosolygós erőtér. A Mars és az Uránusz ezzel az ihletettséggel dolgozik most össze – értünk. Lehet ezt még tovább árnyalni? Hogyne, persze. A vörös bolygó a Vízöntő asztrológiai jelében járva uránuszi erényeket ölt magára, hiszen az ő uralma alatt lépdel, még több kraftot adva a tisztítás és felszabadítás folyamatába. Csillagképi értelemben úgyszintén a Vízöntő rajzolódik ki, mégpedig a múltba ömlő, tisztító víz erősíti a marsikus tüzet, azaz erőnk bőven adatik a múltból hozott, (megértésre és) felszabadításra váró minőségeink rendezéséhez. Az Uránusz a Bika cikkelyében pedig az újítás útján testesülő termékeny erőket inspirálja, nem akármilyen módon. Emlékezzünk arra is, hogy ő most a Kos csillagzatának legfényesebb, alfa csillagával, a Hamallal áll együtt, az Északi Háromszög, a Triangulum test-lélek-szellem szent hármasságát jelölő csillagképe alatt, a Tejútra, az Istenek Útjára vetülő tekintettel. Csodálatos pezsgés, kitűnőnél is jobb ötletek, gúzsba kötő gondoktól való azonnali megszabadulás és váratlanul jó hírek érkezése fémjelzi jövő hetünket. Van még kérdés?
A hét utolsó napján érkezik meg a lassú léptű Szaturnusz a Vízöntő asztrológiai jelébe. Sokan, akik a riogatós hagyományos asztrológia emlőin nevelkedtek, most megkönnyebbülve sóhajtanak fel, mert az otthon, az általa uralt Bak jelében lépdelő gyűrűs bolygó talán túl mélyen bevésődő tapasztalásokat hozott. Egyik nem rosszabb a másiknál, csak más – az energiák különböznek. De nyugi, aki nem szerette a Bak Szaturnuszt, ne gondolja, hogy közel harminc nyugodt év következik, mire az újabb kör megtétele után ismét ideér a Szati: meglepő hamar, már az idei év közepén visszatér kicsit, mert már készülődik némi retrográd mozgásra, de ez egy másik mese lesz majd a maga idejében. Addig viszont időnk és alkalmunk is bőségesen adatik rendbe tenni a Bak Szaturnusszal kapcsolatos vélekedéseinket és érzelmeinket.
A Vízöntőbe érkező Szaturnusz
érthetően népszerűbb megítélés alá esik: a tudás és a tapasztalat működtetése
által megkönnyebbülünk, felszabadulunk. Mi vezet el ezekhez a csodálatos és
kulcsfontosságú minőségekhez? Az alázat, az önfelvállalás, az életünkbe és
sorsunkba való beleállás. Kapkodás helyett a mély és tartós cselekvésekre
érdemes összpontosítanunk (2023. márciusáig jár itt a Szati), bőven kapunk időt
megélni és valóságunkká emelni ezt a szépséges energiát. A bennünk élő,
általunk összegyűjtött tudás felszabadít. Amikor szűkös, bezárt, kényelmetlen
helyzetbe kerülünk, emlékeztessük magunkat, hogy ott a varázseszköz a
zsebünkben. Kerüljük el a pánikot; tudjuk, hogy csak érte kell nyúlni, használni kell – és máris kiszabadulunk.
Ebben a ragyogó mintázatban sok-sok korlátunk alapjait moshatjuk alá és
változtathatunk oly’ módon, mint egyébként ritkán. Amúgy is a változásokról,
pontosabban fogalmazva az általunk elindított, bennünk megfogant és
kiterjesztett változtatásokról szól a jelen korszakunk, ez még egy vastagított
aláhúzást kap.
Jó tudatosítanunk, hogy a Szaturnusz nem csak a Bak jelének ura, hanem a Vízöntőé is – társulva az Uránusszal. Otthonról hazafelé – énekelhetné a gyűrűs bolygó, ha dalos pacsirta (és Varga Miklós…) lenne. Lássuk meg a relációt: minél jobban odatettük magunkat, annál nagyobb mértékű az elért szabadságunk. Keménynek tűnő, szigorú, de végtelenül igazságos és méltó egyenlet. Nincs mellédumálás, meg lécciléccilécci – amit letettünk az asztalra, az testesül meg a bennünk és körülöttünk munkálkodó erők felszabadító aspektusában. „Némi” tanítás is megjelenik itt, mert a Vízöntő önzetlenül, tisztán törekszik a meglévő tudás átadására. Igenis, vállaljuk fel és álljunk bele ebbe a szerepbe is, menni fog.
Az új hét egyik fontos égi eseménye a Merkúr retrográdba fordulása (ami nem szívatni hivatott, mint az közismert, amúgy, macskafogósan). Hermész planétája a Halak cikkelyéből indul el a Földről szemlélve látszólagosan hátrafelé, március első napjaiban visszaér a Vízöntő jelébe, majd ott is fordul direkt irányba a hó első harmadának végén. Frissítsük fel a hátráló bolygók üzenetének aranyszabályát: valamire felhívja figyelmünket; általa „mehetünk vissza” egy fontos minőségért, aminek birtokában sokkal jobban haladhatunk előre. A Halakból visszainduló Merkúr mélyebb megértést ad; sokkal alaposabban és teljesebben tudjuk egy-egy esemény miértjeire a helyes választ. Olyan, mintha a sövénylabirintusban bolyongásnak a föléröppenéssel vetnénk véget: az addig kilátástalan zöld falak varázsütésre kiadják a mintázatot és már látjuk is a pofonegyszerű kiutat. Milyen „értékhez” térjünk vissza? A választ a Vízöntő adja meg; a Merkúr ide tart, azaz a tisztítást, a felszabadítást célozza. Amint elengedjük a hazugságokat, a szépítgetést, önáltatást-önbecsapást (vagy ezek kifelé irányuló működtetését), egy csapásra rendeződnek bennünk és körülöttünk az energiák, ennek pedig a megkönnyebbülés és az a bizonyos mélyebb megértés az elmaradhatatlan jutalma.
Tekintsünk föl a csillagos égre! Ha a látható csillagképek világát vizsgáljuk, a Vízöntőt látjuk a Merkúr hátterében. A fordulat a jövőt tisztító víznél éri a planétát, de a múltba ömlő, tisztító vízig hátrál. Ha istenigazából szép, fényes és tiszta elkövetkezendő időkre vágyunk, úgy fektessünk energiát, hogy még egyszer átnézzük a szekrényt. Igen, tudom, tök jó, hogy kinyitod, mégsem hullanak belőle csontvázak (ugye?), de mi van akkor, ha egy erős fényű zseblámpával világítanál be a ruhák mögé? Lapul-e ott valami, és ha igen, mi az? Ennek a „finomhangolásnak” a hetei következnek. Lehetőséget kapunk a múltba visszatérni (energetikailag) és helyre tenni, ami még nem egészen tiszta. Emlékezz, kérlek arra is, hogy a megúszásra játszás (már) nem működik. Ha már pucolsz, akkor tűrd fel az inged ujját és csináld rendesen, semmi alibi vagy kényelmesség. Hidd el, megéri!
Vasárnap reggel néz egymással farkasszemet Nap és Hold, ha teátrálisan akarok fogalmazni; némi képzavarral, hiszen Lupus helyett Oroszlán érintett: itt jár ugyanis égi kísérőnk, aki ekkor egzakt módon helyezkedik szembe a Vízöntő cikkelyében lépdelő Nappal. Tengelyszinten pillantva a teliholdra, máris kirajzolja magát a rálátás-tisztítás erőtere. Most nem „csak” erős érzelmi töltettel munkálkodik a telihold, de igen erős cselekvő erőket is ébreszt. Ne lepődjünk meg, ha úgy ébredünk ezen a fantasztikus vasárnap reggelen, hogy álmunkban összeállt pár dolog, aminek különálló mozaikdarabkái régóta itt-ott, egymástól látszólag elkülönülten táncoltak. Az Oroszlán zodiákusában járó Hold erősíti ezt a fajta lelki szintű megértést, rálátást. A csillagok világába tekintve is az Oroszlánt látjuk, hiszen a (névadó) csillagkép fejénél jár lelkiségünk képletbeli megjelenítője. Fokozottan látjuk lelki szemeinkkel – és persze érzékeljük is – a múltból jövő, ide és utánunk nyúló szálakat, ám most ez nem riasztó; sokkal inkább világosságot ébresztő: már nem akarunk menekülni és fejünkre paplant húzva elbújni, hanem a megértés után készen állunk az át— és felminősítésükre is.
Érzelmekből fakadó cselekvés ötvözi a telihold energiáit: a szemben elhelyezkedő, Vízöntőben lépdelő Nap tettekre késztet. Nem elég az „aha-élmény,” most a fizikai síkon megjelenő, háromdimenziós lépések megtétele válik szükségessé – mindez belülről fakadóan. Asztrozófiai értelemben a Nap a Vízöntő csillagzatának múltba ömlő, tisztító vizében fürdőzik. Nem lehet nem észrevenni (hogy kettős tagadással húzzam alá az igenlést), mennyire hangsúlyos a vasárnap reggeli telihold erőiben a múlt. Múltba néző Oroszlánfej, múltba ömlő tisztító víz… A múlt látása, megértése és az ebből fakadó konkrét cselekvések adják meg a kiteljesedés, a magasabb teljesség érzését és egyben a megkönnyebbülést is.
A „munkahét” végén érkezik el a Vízöntő asztrológiai jelében járó Nap a névadó csillagzatba; innentől a múltba ömlő, tisztító vízben folytatja égi útját. Ha egy picit feltekintünk a csillagok világába, láthatjuk, hogy a Vízöntő két korsóból zúdítja a vizet. Az egyik a Bak fölé (múlt), a másik a Halak alá (jövő) csobog. A fényábra alapküldetése, a tisztaság és szabadság első lépésként a múlt „megtisztításával” kezdődik. Miképpen valósíthatjuk ezt meg jól a saját életünkben? A múltból hozott felelősség felvállalása a kulcs. Sunnyogás, megúszásra játszás és „majd lesz valami és elfelejtődik, amit tettem, vagy nem tettem” nélkül tudnunk kell kihúzni a hátunkat és egyenes gerinccel vállalni: igen, ezt én tettem; vállalom, még akkor is, ha már másként gondolom a dolgot és másképp cselekednénk. Ne szórjunk hamut fejünkre, szükségtelen meaculpázni, de a felelősséget vállaljuk fel.
Ebben a pillanatban érkezik meg a szabadság, hiszen leszakítjuk magunkról a múltból hozott mellébeszélős-hazudós, nyúlós és gusztustalan energiákat. Léptél már kutyasz@rba kutyaürülékbe? Ha igen, akkor biztosan emlékszel, milyen kellemetlen volt szembesülnöd a ténnyel, ha felszálltál egy közösségi járműre, vagy ilyen térbe érkeztél és a bűz körülölelt. Milyen nagyszerű érzés volt a lepucolás utáni tiszta és szagtalan állapot, még ha maga a tisztítás öklendeztető és viszolygást keltő emlék is. Talán profánnak tűnik kutyakakával szemléltetni a Vízöntő múltba ömlő vizének energiáit, de erről emlékezni fogsz, mire is jó (még sok minden más mellett) a jelen égi energetika. Másik olvasatában itt és most tudatosíthatjuk olyan múltból hozott feladatainkat, amikbe érdemes és ideje beleállnunk. A „feladat” szó behelyettesíthető a „lehetőség”-gel és máris kevésbé nyomasztó a képlet. Mi végre vagyok itt? Nem csak egész életen átívelő sorsfeladatokra kell gondolnunk, de akár kisebb, apróbb(nak tűnő) minőségek is játszanak, a felvállalás és beleállás a lényeg, mert nem elég tudnunk, hogy ez a mi megoldandónk, tenni is kell érte, ha már hoztuk magunkkal.
