Megvalósuló merész álmok

Megvalósuló merész álmok

Elérkezett az idő, hogy átgondolt a „hogyan tovább”-ot. Legkésőbb most. Aki derék strucc módjára tuszkolja vastag nyakán ülő konok buksiját a puha strandhomokba, immár az is hallotta, hogy a nagyvilágban ez-az nem éppen úgy zajlik, mint ahogyan a „harmonikus” és az „ideális” szócikkeket illusztrálják. Igen, még rád is hat, a te személyes életedre is befolyást gyakorol az, ami „odakint” zajlik. Ez egyszerű tény, minden ítélet nélkül.

Miért kongatok akkor vészharangot? Mert annak is felvirradt a napja. Amúgy pedig nem vészharang, hanem emlékeztető ezüstcsengettyű, aminek a hangja képes és hivatott Csipkerózsika- és rémálmaidból egyaránt felrázni. Mit hallasz – szinte mindenhonnan: válság, recesszió, infláció, összeomlás, háború, világvége. Egy ősrégi Pokolgép-album címadó dala ugrott be, a Metál az ész. Hát meg. Meg hát.

Hatnak rád, nincs mese, a mérték jellemfüggő. Kicsit az elmédre, jobban és mélyebben a szívedre. Ideje belátni – és nem lemondóan beletörődni -, hogy magukra a nagyvilág politikai-gazdasági folyamataira érdemi, döntő módon nemigen hathatsz rá. Ez van. Kivéve, ha ország- vagy multicég-vezetői ambíciókat dédelgetsz, de akkor nem olvasol ilyen, eltántorító hablatyokat. Mik tehát a lehetőségeid, ha magukra a jelentős fordulatokra nem bírsz befolyással?

A reakcióidat, az általad adott (külső és belső) válaszokat, a kinyilvánított magatartásodat szabadon és tudatosan választhatod meg. Ez a szabadság jutott neked, de ennél nem is kell több. Éppen elég, mindenre is, ahogy a derék székely mondaná.

Húzd össze magad, lapíts, kuporogj, merj kicsi (és jelentéktelen) lenni, add lejjebb, mondj le, törődj bele, engedd el, majd egy másik életben, ha a világ szerencsésebb felére születsz. Nem folytatom a sort, így is fárasztó volt leírni, miket hallhatsz huszonegyedik századi jó tanácsként. Hogy mire jó, azt nem tudom. Talán inkább a GYESEV Intercity-t választod a lassú és körülményes (idősebb Knézy Jenő szófordulata) kenderkötél helyett. Nem jó.

A szó szoros és átvitt értelmében egyaránt az emberi minőség méltóságával össze nem egyeztethető szűkösségsulykolás zajlik, napi huszonnégy órában, nonstop. Ha neked tetszik, ha akarod, ha rádobban a szíved, lelked rajta. Számodra itt ér véget a mai bejegyzés; köszönöm, hogy megtiszteltél a figyelmeddel, ne felejtsd el jusson eszedbe lekapcsolni a villanyt és letekerni a fűtést, jó éjt.

Mi a másik út? Markáns hátraarc a zsugorodás felé. Nem közelíteni, barátkozni vele, engedni az érzékenyítésnek, hanem szögmérővel pontosított, 180 fokos fordulatot tenni. A beszűkülés ugyanis nem kínál perspektívát. Ezt a tételt nem ördöngösség belátni. Ami csak csökkenhet, fogyhat, kevesebb lehet, az előbb vagy utóbb elfogy. Ha még így sem esik le, engedj meg két szemléletes példát.

Van egy üveg lekvárod, a kedvenc gyümölcsödből. Én a besztercei szilvára szavazok. Nagy, öblös, egykori uborkásüvegben lakik, megvan bő másfél kiló. Eleinte napi három púpos evőkanállal mertél belőle, majd rájöttél, így bizony hamar a nyakára hágsz. Önmérséklet, vágycsökkentés, innentől napi egy lapos evőkanál az adagod. Megnyugszol, a rohamos mértékű szublimáció üteme érezhetően lassul. Pár nap múlva azért konstatálod, hogy csak lejjebb és lejjebb araszol a lekvár határvonala nap nap után. Az evőkanalat kiskanálra cseréled. A lekvár erodálódása lassul, de nem eléggé. Viszlát, kiskanál, gyere, mokkás! Ezzel már csak parányi adagokat mersz ki, szinte az ízét se érzed. Mégis: előbb vagy utóbb, de bizton a legutolsó lekvármolekulát is kietted, elfogyott, kész, nincs többé. Hacsak hamarabb, még menet közben rád nem romlik.

Pepitában ugyanez: lehúztad a töltőről a telefonodat, combos 100 %-ot mutat a kijelző. Levetted a fényerőt, semmi szükségtelen scrollozás, se TikTok, se Spotify, semmi, ami nem életbevágó. Szerinted az idők végezetéig teletöltött állapotban marad a készülék?

Lekvár és telefon közös pontja: ha spórolsz vele, megrontod az élményt, amit kínálna, de csak odázod az elkerülhetetlent. Ergo: nem vezet sehová. Ha két példázatban igaz, vajon az élet összes többi területén tőhamis lenne a kijelentés, nulla értékkel? Nem azért, mert én írtam; azért, mert így van. Ez a vanás a tény, amin vitatkozni valóban nem érdemes; szót szaporíthat, előre nem visz.

Ideje nagy levegőt venni, neked is, nekem is. És perspektívát váltani. Növekedés, kiterjedés, vagy szépséges ősmagyar szavunkkal: expanzió. Ez kell, erre visz az út, ez a megoldás. Az üzemanyag pedig, ami előre lendít, a kurázsi.

Ha még mindig olvasol, gratulálok, mert tudod, mivel vitorlázz át a jelen és a (közel)jövő hullámain, háborgó tengerén. Jó hírrel is szolgálhatok, mégpedig kozmikus eredetűvel, ami téged támogat. A Nap és az Uránusz bolygó áll 90 fokra egymástól; népszerűbb elnevezéssel quadrat fényszöget alkotnak. Kiterjesztően értelmezve február másodika és ötödike között egzakt a kapcsolódás. Miről szól?

Álmok és merészség. Ők a főszereplők, velük jutsz messzire.

Első igazság: merj álmodni, az ingyen van, mondjon bárki bármit. Ha már te magad bekorlátozod, miről álmodozz, elbuktál. Már semmi szükség orwelli eszközökre; önként veted alá magad a tudatzsugor koromfekete mágiájának.

Második igazság: az álom „mérete” sem fizetős, azaz ugyanannyi erődbe, energiádba, képzeletedbe kerül nagyot, óriásit álmodni, mint icipici törpezsugort.

A Nap-Uránusz fényszög elsősorban a nyitott szívű, a változ(tat)ásra kész, gerinces embereknek kínál remek alkalmat. A Nap Vízöntő, akár aktuális asztrológiai jelét, akár csillagképi környezetét vizsgáljuk. Erről korábban többször írtam, most nem nyújtanám vele a türelmedet. Az Uránusz nemrég fordult direkt irányba hosszú, több hónapon át tartó látszólagos hátrálás után. Ennek mágiáját részletesen, pontról pontra taglaltam a január 20-án este kiröppent hírlevélben; javaslom újraolvasni. Különösen arra a részre gondolok, amit a Cet fejéről, az ott található érzékszervekről és a Menkar csillagról írtam. Most jön igazán jól.

Száz szónak is egy a vége: bátraké a szerencse. A bátorság pedig belső döntés kérdése. A te elhatározásodé. Ami független az égiektől, ők „csak” hátszelet biztosítanak. De a legerősebb hátszél is azt tudja igazán támogatni, aki már irányba állt és halad. Mindent bele!

kép: pixabay.com

Két úton a szabadsághoz

Két úton a szabadsághoz

A megélt, valós szabadságnál kevés édesebb és vonzóbb minőség létezik. Még koszorús költőóriásunk, maga Petőfi Sándor is „Szabadság, szerelem!/E kettő kell nekem.” sorokkal indítja egyik legismertebb költeményét. Ahogy a hűs áprilisi reggelen Mari néni kiszórja az áztatott búzát a tér közepére – értelemszerűen közvetlenül a bronz lovasszobor talapzatánál -, az odaröppenő galambsereglethez hasonlóan özönlik mindenhonnan a szabadság, a függetlenség és ezek végtelen számú szinonimája. Rendjén való, ahogyan egy kis tisztázás is, ha már a valódi szabadságot célozzuk meg. Mert van, amit nem szoktak megemlíteni vele kapcsolatosan.

Derűs és kiegyensúlyozott minőség. Alapvetés; enélkül tényleges szabadságról nem beszélhetünk. Dupla kozmikus késztetés apropója íratja velem e bekezdéseket, mielőtt azonban a csillagos égre néznénk, határozzuk meg együtt, milyen a vegytiszta szabadság!

Miért kéne a személyes (túl)dráma árát megfizetned azért, ami alanyi jogon jár, ami a tiéd? Ez a fő kérdés. A szabadságtörekvéseket gyakran tálalják úgy, ahogyan Petőfi a Tiszában ír: „mint őrült, ki letépte láncát…” Biztos, hogy ez az egyetlen elérhető és üdvözítő út? Vajon harmonizál a szabadsághoz társuló kedélyességgel, ha összepréselt szájjal, csikorgó fogzománccal rugdosódsz? Tedd fel a kérdést!

A szabaddá válás két útjáról beszélünk ma. Az első közismert; amikor megnyitod a csillogóan krómos vízcsapot, az első habos vízsugárral együtt már ömlik is. Így szól: megszabadulhatsz/szabadulj meg attól a minőségtől, ami korlátoz! Íme, a példák:

Otthagyod a munkahelyed.

Kilépsz egy kapcsolatból.

Sötét, szűk szobából tágasabb, világos albiba költözöl.

Ez a bevett verzió, ezért nincs túl sok magyarázni való rajta. Hogyan érheted el? Tettek útján elindított változtatással. Könnyű átlátni, végiggondolni.

A második verzió ezzel szemben nem annyira fészkelte be magát a köztudatba. Kevésbé látványos – talán ez az oka. Miről szól? Átalakítod érzelmi és tudati viszonyulásodat a korlátozó minőséggel összefüggésben. Nézzünk erre is egy szemléltető esetet:

Formás, izmos testet, életerős önbecsülést, támogató vitálkapacitást akarsz és vágysz. Ennek érdekében döntést hozol és elkezdesz követni, végrehajtani egy kitűnő, precíz, személyre szabott edzéstervet. Csinálod, mégpedig lelkiismeretesen. A telő napok, a múló hetek azonban lassanként elhalványítják a kezdet ragyogó motivációját. Mi történik?

Penzummá, penitenciává, korlátozó béklyóvá válik, mert meg kell tenned azokat a gyakorlatokat, amik eredményeképpen eléred megálmodott kondidat és alakodat. Itt lép képbe a szabaddá válás kettes számú verziója.

Egyszerre raksz rendet az elmédben és a szívedben. Utána ismét ugyanazt az edzéstervet végzed, de már kínlódó nyögés nélkül. Ami mégis kiszakad belőled, az a puszta fizikai megerőltetéshez társuló elégedett sóhaj – ezt is megcsináltad. Lásd meg: nem a gyakorlatok könnyültek fel egyik napról a másikra. Te változtattál belül.

Van, amikor egyik, s megesik, hogy a másik módozat a járható út. Nincs kizárólagos aranyszabály; alkalmazd a helyzetednek megfelelően. Csak tudj róla. Ahogyan arról is, hogy a következő napokban mindkettőhöz égi segítséget kapsz, mégpedig szimultán. Íme:

Vénusz-Uránusz quintil és Merkúr-Uránusz trigon fényszögek emelik a bőven mért hétvége fényét. A közös origópont maga az Uránusz, a szabadság, a tisztázás és – nem utolsó sorban – a zsenialitás planétája. Mindahhoz, amiről eddig olvastál, egyéni, kivételes és különleges inspirációkat is kaphatsz. Olyan bevillanást, amire addig nem számítottál, mert sem a térben, sem életed papírformájában nem mutatkozott. Eddig.

Nem sorsfordító napok és nem, nem szükséges katartikus, égig sikoltó eksztázissal írni róluk. Kedves, kellemes, pezsdítő, mocorogtató energiák. Nem nélkülözik a kellemet és a belső jóérzést. Felvetések, késztetések, a következő összegzéssel:

Szabadnak lenni jó.

Szabadnak lenni (spirituális) alapjog.

Szabadnak lenni való/méltó/elérhető.

Te döntesz.

kép: pixabay.com

Vízöntő Nap – igazán jól jön

Vízöntő Nap – igazán jól jön

Pénteken délelőtt érkezik meg a Vízöntő asztrológiai jelébe központi csillagunk, a Nap; ekkor veszi kezdetét a tél második harmada – jégkorongosan szólva. A Vízöntő leghangsúlyosabb minősége a megtisztulás. Mély belső vágy ébred és testesül, hogy konkrét lépéseket tegyünk a bennünk élő és minket körülvevő világ torzulásainak, interferenciáink, mellébeszéléseinek lezárására.

Cselekvő éned égi szimbolizálója erősíti a késztetést, hogy kötelezzen a név és – végre! – tiszta vizet önts a pohárba. Valahogy fárasztóvá válik a hazugsághoz, a nem egyértelmű és világos minőségekhez való asszisztencia. Felettes éned kopogtatja vállad, hogy „nem ezt beszéltük meg”, ideje korrigálni a korábbi félrecsúszást.

A most kezdődő hónap egyik markáns vágya a külső-belső megtisztulás. Helye lehet a kimondás mellett a test tisztításának is, hiszen ő – ideális esetben – templomi funkciókat lát el lelkünk vonatkozásában. Egy templomot pedig illik időről időre alaposan kitakarítani. Mindenkinek habitusa szerinti a tisztítás mikéntje, de alibizni nem ér, pontosabban nem érdemes – most is csak magadat csapnád be, ha eggyel több pohár víz megivásával le akarnád tudni fizikai tested pucolását.

Fontos tudatosítanunk, hogy ez a fajta vízöntői tisztító minőség nem azonos az udvar pedáns rendben tartásával, amikor a szekrények kidőlésre váró csontvázaktól roskadoznak. Nem az a cél, hogy felcsavarozhassuk spirituális építményünk falára a „Tisza udvar, rendes ház” zománcozott tábláját.

A tisztítás és felszabadítás – mint a Vízöntő cikkelyét a Szaturnusszal társulva uraló Uránusz kulcsminősége – egyben a lényeghez elvezető „eszköz.” Ez a lényegiség pedig nem más, mint a szabadság. Nem vagyok híve a „csak-akkor” korlátozó, egymásból következő fordulatának, de csak akkor tudunk igazán szabadok lenni, ha már megteremtettük a tisztaságot. E nélkül nem működik valódi pompájában a másik; a szabadság illúziójánál pedig kevés veszélyesebb van, mert ez egy lufi. Abban a pillanatban, hogy támaszkodni szeretnénk rá, mikor szükségünk lenne megtartó erejére, óriási durranással pukkan ki, hogy pofára eshessünk.

Ezért nem érdemes a tisztító folyamatokon spórolni, mert túlontúl nagy árat fizetsz érte már középtávon is. Lapozz vissza a történelemkönyvekben, hogy feleleveníthesd a pirruszi győzelem definícióját, mert a tisztítás ellazsálása bizony ide vezet el.

Megfordítva az eredőket pedig végtelenül egyszerű, könnyen átlátható képletet kapunk: dolgozz állhatatosan a benned élő és téged körülvevő minőségek pucolásán, még akkor is, ha az azonnali jutalmazás elmarad. Tudod, hogy a cél akkor is nemes és megérdemli a befektetett energiákat, hogy valódi, elvehetetlen szabadságba érkezhess meg, ami már egy jóval magasabb és magasztosabb minőség.

A Vízöntő zodiákusának két uralkodó princípiuma van: a Szaturnusz (ő a hagyomány szerinti) és az Uránusz (ő kérdez vissza: mi az a hagyomány?). Pengeélen táncoló, kényes, de valós és gyönyörű egyensúlyt tudsz megélni: az idő és a tapasztalatok próbáját kiállt, régről hozott valódi értétek bizony szintézisben tudnak működni az egészen új, friss, soha nem látott és hallott minőségekkel.

Nem kell választanod, pláne szétszakadnod. Ez az égi energia késztet az egyensúly megtalálására, ahogyan a múlt és jövő közötti balanszot is a fókuszodba emeli – ennek pedig a végeredménye egy jelenben élő, a múlttal tisztában lévő, a jövőt szabadon tervező csillagszülött. Magadra ismersz?

kép: pixabay.com

Felszabadító szerelemerő

Felszabadító szerelemerő

Jó érzés kimondani a vágyaidat. Minél mélyebbek, minél inkább alsó-belső világodból érkeznek, annál felszabadítóbb élmény. Társulhat hozzá szaporodó pulzus, erős izgalom, de ez jól van így. Mégis: amikor megteszed, kimondod, felvállalod – szabad emberré válsz. Mert már nem bizonytalankodsz, pontot tettél a kotlásra.

Különösen igaz, ha a szerelemről van szó. Beleszerettem. Tehetek bármit, az agyam tiltakozhat, a család kaphatja a légoltalmi szirénákat lepipáló sikítófrászt: megtörtént. És kimondom. Szabaddá teszem magam a titok súlya alól. Ezt nevezem szerelemszabadító energiának. Ugyan csak egy egyszerű példát ragadtam ki, de ezernyi formában ölthet testet. Amiről felismered: a csiklandó, bizsergető izgalom. Unalom és punnyadtság kizárva.

A hétvégét egy markáns Vénusz-Uránusz quadrat fényszög fűszerezi meg. Pikáns, édes, temperamentumos ízekkel. Csábít, hogy éld meg. Szabadítsd fel.

A Vénusz a szerelem bolygója. A Vízöntő jelében járva ösztönöz az ide kötődő minőségek felszabadult megélésére. A planétához persze minden örömtípus kapcsolódik, amit földi létezésben és fizikai testben meg tud tapasztalni az emberfia/lánya. Fokozandó az amúgy is szupert: csillagképi értelemben is Vízöntő ővénuszsága pozíciója. Mégpedig a múltat tisztító vízben fürdőzik. Azaz: a régi, korábban már felmerült, de ki nem mondott, fel nem vállalt, meg nem élt vágyak valósulási ideje is elérkezett.

Az Uránusz A Bika zodiákusában termékenyítő módon ösztönzi a felszabadulást. Tehát: ne csak beszéljünk róla és lépjünk túl a szózászlók buzgó lengetésén. Valósuljon meg, hiszen a Bika cikkelye éppenhogy a termékenység körvonalait kínálja fel. Egy ilyen égi állásnál igazán ragyogó színekkel töltheted ki őket.

Megvalósulás. A Vénusz földes elemű égitest. Az Uránusz földes jelben jár. Kettejük között pedig a megvalósulásra, a konkrétumokra törekvő 90 fokos fényhíd ível a hétvégén. Tehát: álmokból valóságba, helyesebben: az álmokat valóssággá váltani való és méltó.

kép: pixabay.com

Tisztulva emelkedni jó

Tisztulva emelkedni jó

Ami emel, az felfelé visz. Akár fizikai értelemben, például egy liftben vagy egy kabinos felvonóban éled meg. Spirituális vetületében talán még egyszerűbb a történet. Ahogy magasabbra jutsz, tágul a perspektívád. Szélesebb a látóköröd, több mindent látsz meg, veszel észre abból, ami „alant” elterül. Nem mellesleg: tisztul a levegő is körülötted. Ez pedig nem kevés áldásos hatást gyakorol életedre.

Egy kis emelő erő segít, hogy megpillanthasd mindennapi útvesztőidet. Zárójel: csak tévúton járva válsz felsőbbrendű, orrot az égbe emelő, nemtörődöm valakivé. Illetve te semmiképpen, legfeljebb az, akinek a gyökerei kiszakadtak az éltető anyaföldből. Gondolatszál vége. Mintha léggömbbel emelkednél a táj fölé. Radnótiasan szólva az egyre inkább térképként mutatja meg, amit a gyalog hétköznapokban nem biztos, hogy észreveszel. Amivel gondod, problémád akad, azt pedig biztos, hogy nem veszed észre. Ezért jó az emelkedés. Ezért is.

A rálátás szuper, kitűnő, mégis: önmagában elégtelen. Tenned kell, hogy kiszabadulj bizonyos tévutak és tév-mintázatok bűvköréből, rabságából. Ideje megismerkednünk a két égi szereplővel és a köztük munkálkodó, azért a bizonyos emelkedésért „felelős” energiamintával.

Röviden, tömören és velősen: Nap-Uránusz trigon. Január 4. és 6. között egzakt, de lássuk, mit is jelent mindez a gyakorlatban. A trigon háromszöget jelent általában; az eget fürkészve pedig egy 120 fokos fényszög kódneve. Jelen esetben a két égitest között épít fényhidat. Emelő erő, lelkesedés és lelkesítés, jobbra törekvés, tökéletesítés. Ilyen késztetéseket ébreszt. Kik között?

A Nap központi csillagunk, a róla elnevezett Naprendszer centrum-csillaga és -energiája. Egy születési képletben ő szimbolizálja a cselekvő ént. Rálátás, derű, életigenlés, humor, őszinteség. Ők is a Nap-sághoz tartoznak – oly sok más jellemző mellett.

Uránusz: ő a reformer. A nagy újító, aki teli szájjal röhögi körbe az elavult struktúrába ragadást. Nem tiszteletlen, de hóna alatt kérdőjelet hord, amit mindenhová odabiggyeszt, ahol lejárt, poros dolgokat pillant meg. Nem mellesleg pedig azon (is) munkálkodik, hogy felszínre hozd a benned élő zsenialitást. Meggyőződése, hogy az ott van, csak és legfeljebb egy kicsit rápakoltál ezt-azt, mint pincében a lomokat. Eddig.

A fényszög ereje éppen Vízkeresztre fordít rá. Ez az alkalom azonban nem csak és nem feltétlenül az általános értelemben vett vallási ünnep. Jóval több annál és azon túl. A jó időzítés a siker kulcsa – szokták mondani. Maximálisan egyetértek vele, igaz kijelentés. Most is.

A tettek útján való tisztulás és emelkedés a cél. Ám ez nem vég-, csak részcél. Utad egyik szakasza, se alá-, se túlbecsülve jelentőségét. Az emelkedés szép, jó, üdvös. Lásd meg a mintákat, de ne állj meg itt. Lépj tovább és változtass, újíts. Ez a lényeg.

kép: pixabay.com

Pin It on Pinterest