– Szép napot! Ez a sziget valóban szemkápráztató.
– Üdvözlöm! Pár hete a felső, most az alsó végét nézzük meg. Milyen változásokat lát?
– Hát.. Először is minden zöldebb. Akkor is már szinte tombolt a tavasz, most viszont harsog. Azt sugallja, hogy élettel telik meg a mindenség és benne ez a kis, folyótól körülölelt földdarabka.
– Szép. Költői. Tényleg fejlődik.
– Köszönöm. Tudja, ezt szinte mindig hangsúlyozom: sokat segítenek a vasárnapi találkozásaink.
– Mit figyel még meg?
– Nyilván a folyás irányát. Most nem szétválik, hanem újraegyesül a víz.
– És ez mit jelent?
– Elsősorban azt, hogy ez a szigetünk alsó vége. De nyilván nem erre a triviális tényre kíváncsi. Szóval.. A megosztottság csak időleges lehet.
– Nocsak. Szépen alakul. Azaz?
– Ha valami vagy valaki, pontosabban: valakik egyek és összetartoznak, akkor nincs az az erő, ami tartósan szétválaszthatná őket. Ez a sziget kicsike, de a legnagyobb mellett is elfolyik a sodrás és annak is van alsó csúcsa, ahogy újra találkozik a jobb- és bal partot megkerülő víz.
– Remek, sőt: kitűnő. Ha hordanám, biz’ isten megemelném a kalapomat. Még valami?
– Talán az örvények, a hullámok és a visszaforgók. Nézze meg: a csúcs alatt jó pár fura vízmozgást észlelünk. Ha ezt átfordítjuk, az olyasmit takar, hogy aki egylényegű, akár ember, akár minőség, találkozik. Előbb vagy utóbb mindenképpen. De lehet benne egy kis fordulatosság, miegymás.
– Jól látja. A fogalmazás még enyhén pongyola, de sebaj. Fejlődik és ez a lényeg. Már nem is sokkal kell kiegészítenem.
– Várom és hallgatom.
– Az érzelmek.
– Tehát a víz az érzelmek jelölője?
– Pontosan. A víz eleméhez tartoznak, ezért akárhol is lát vizet, ott az érzelmek is megjelennek.
– A nagyfröccsben is?
– Szinte vártam a kérdést. Igen. Talán már látott olyasvalakit, aki érzelmesre itta magát.
– Mi az, hogy. Nem is egyet.
– Hullámzás, kavargás, érzelmek. A sziget alsó csúcsánál egyesülő víz mutatja meg, hogy a legjobb, ha színtiszta érzelmi alapon döntünk. Legalábbis a fontos dolgokban. Így érhető el a magasabb szint és a teljesség.
– Jól hangzik. Megint bölcs.
– Víz mellett nem nehéz. Még egy apróság: itt a legkönnyebb elengedni.
– Mire gondol?
– Dobjon egy levelet a folyó sodrába. Így. Látja: elkapja a víz, nem kell tuszkolni, noszogatni, hogy gyerünk, menjen már. Iszkol magától.
– Próbálom óvatosan, körültekintően transzformálni emberi nyelvre: tehát, ha el akarok engedni valamit, ne csak mondjam. Vigyem bele az érzelmeimet és akkor szinte magától megy? Mint ahogy azt a nyárfalevél-tutajkát utaztatja hátán az ár?
– Ragyogó. Éppen és pont úgy.
– Ennyi analízis után azért jó egy kicsit „csak úgy” nézni a hullámokat és jólesően bambulni.
– Annak is megvan a maga szerepe. Ezért is kitűnő a mai Hétrenézőhöz.
– Máris a tárgyra térünk.
– Igen. A víz és az egyesülés is fontos, de a lényeg az, hogy összegezzünk.
– Tehát mik voltak a múlt héten?
– Elsőként a hátráló mozgásba kezdő Neptunusz érdemel figyelmet. Üzenete szép, de nem túl bonyolult: ideje visszatérni a mély, valódi vágyakhoz.
– Ez olyan magától értetődőnek tűnik.
– Mert az is. Nem véletlenül mondtam róla, hogy mentes a komplikációktól. Illetve annak kéne lennie.
– Miért feltételes módban fogalmaz?
– Mert olyan sokan igyekeznek a másikat meggyőzni arról, hogy felejtse el, engedje tova szíve tiszta vágyát.
– Ezt úgy mondta, mintha merényletet követnének el.
– Úgy is gondolom. Kiváltképp, ha szülő műveli gyermeke rovására. Klasszikus, otromba szárnytörögetés.
– Nem hangzik túl jól.
– Nézzük inkább, amire valójában való tehát: visszatérni azért, ami a miénk, bár egy kicsit háttérbe szorult. Ideje megélni, megvalósítani.
– Immár tiszta sor.
– Volt ám Vénusz-Aldebaran együttállás is. Ez a szívvel látás, a szerelemmel érzékelés energiája.
– Hű, de romantikusan hangzik.
– Pedig valóság. Mint a májusi virágok illata. Novemberben az is olyan távolinak tűnik, pedig igaz. Ha már szeretet: arról is beszéltünk, szabhat-e bármi is gátat a szabad áramlásának.
– A megfogalmazásból arra következtetek, hogy nem.
– Szép munka, Watson. Na jó, ehhez semmilyen detektív-hajlam nem szükséges; nem lebecsülve önt. A lényeg, mint mindig, most is a részletekben rejlik.
– Azaz?
– Az ok maga, hogy miért nem szorítható keretek közé a szeretet áramlása.
– Talányos, de értem. Vagyis azt hiszem, kezdem érteni.
– Tudja jól. Nem kevésbé volt fontos hit és hiszékenység különbségét tisztába tenni.
– Erre könnyebben rááll az agyam. Elég csak ízlelgetni.
– Úgy bizony. Azután ott a sorok között olvasás művészete, ami az egyik legnagyobb szabadságot adó képesség.
– Képesség?
– Az, de edzhető. Bárki elsajátíthatja és fejlődhet benne.
– Ezt jó hallani.
– Kapott még egy mesét a hasznosság kérdése is, azaz meddig kell annak lennünk.
– Majdnem rávágtam, hogy a sírig, de – gyanítom -, nem ezt a választ várja.
– Nincsenek elvárások. Ez is egy válsz, bár – szerintem – nem a legjobb. Tud ennél többet is.
– Gondolkodni fogok róla. A helyzet az, hogy erős a neveltetés utóhatása.
– Ahogy szinte mindannyiunkban. Ezért érdemes át- és felülírni az ilyen dogmákat. A végére hagytam a legeslegfontosabbat.
– Mi lenne az?
– A mesterekben való csalódás fontossága.
– Tessék?
– Megismétlem, szóról szóra: a mesterekben való csalódás fontossága.
– Nem az van, hogy a mester legyen tévedhetetlen? Egy gurutól minimum elvárás.
– Épp ez a gond vele. Óriási, felfelé vezető lépés, mikor az ember csalódik abban a másik emberben, akit eddig mesterének hitt és annak megfelelően tisztelt.
– Ez úgy hangzik, mintha érintve lenne.
– Igen.
– Mit igen?
– Tényleg úgy hangzik.
– Ezt mondtam én is. Eddig sose papagájkodott. Tehát érintett?
– Ha nem lennék az, mit gondol, hogyan tudtam volna írni róla?
– Rendben, csöndben vagyok.
– Látja, ez a helyzet. Megtapasztaltam valamit, amit közkinccsé kellett tennem. Hogy mások is tudják, miért történik (majd) meg a mesterükben való keserű, keserves csalódás.
– Ami persze nem is az.
– Nem hát. Csak tudni kell, mit keressenek.
– És mi lesz a jövő héten?
– Egy pillanat. Még egy mese íródott, mégpedig a Mars-Plútó quadratról. Ezt azonban csak a hírlevél-feliratkozók kapták meg.
– Netán titkos tudás?
– Nem egészen. Inkább csemege. Jó kis fűszeres-csilis-jalapenós.
– Hol lehet feliratkozni?
– a https://ladonyijanos.hu kezdőoldalon, kicsi legörgetve, vagy a hirlevel@ladonyijanos.hu címre küldött, feliratkozásról szóló egysoros e-maillel.
– Ez nem hangzik túl bonyolultnak.
– Mert végtelenül egyszerű. Ja és ki ne felejtsem a dedikálást.
– Jól sikerül?
– Mi az, hogy. Aki ott járt, emlékezetesnek élte meg.
– Még jó, hogy jövő pénteken újra lesz, csak másik épületben, a város túlsó felén.
– Ha már jövő péntek. Mi várható a következő héten?
– Makacs. Ez tetszik. Sorolom tehát: Rák jelébe lépő Merkúr és Bikába masírozó Mars. Apropó, Merkúr: még a Sirius csillaggal is együtt fog állni. Aztán: Vénusz-Bellatrix találkozó, amire a „pikáns” kifejezés is kevés. Esik majd szó a bosszantó emberek hasznosságáról, a születési képlet ismeretének velejáróiról, de egy meglepetés is terítékre kerül.
– Azt imádom!
– Mármint a meglepetést vagy a terítéket? Ahogy megismertem, mindkettő népszerű ön előtt.
– Nem tagadom, így van. Azért a meglepetés kicsit előrébb lohol, ha csak orrhosszal is.
– Ezek kínálják magukat az elkövetkező hét napos egységben.
– Tetszik. Változatos, nem is kicsit. És mi hol fogunk jövő vasárnap Hétenézőzni?
– Olyan helyre gondoltam, ahol egyszerre van ott a múló és az örök.
– Hű, de ködös.
– Pedig nem az. Jövő utáni héten már Castor és Pollux birodalmában jár központi csillagunk, a Nap. Jó kis ráhangolódás jövő vasárnapra a mulandót és az örökfényűt egy helyütt látni.
– Hallgatok a belső hangomra. Tudom, harapófogóval sem tudnám kihúzni magából, hová készüljek.
– Segítek, de csak annyit mondhatok: nem kell messzire mennie.
– Hálásan köszönöm. Most még nem látom, miféle támogatás ez a célravezetésben, de van egy hetem, igaz?
– Pontosan. Addig is: a legjobbakat, élvezze a sok-sok fényt és napsütést!
– Azon leszek! Viszlát!
kép: pixabay.com
ahol a két víz összeér, könnyebb észrevenni a csodát
