A kihagyhatatlan esély. A lapok a kezedben. És nem érzed, hanem tudod: a pakli tetején alsó pihen. Rád vár. Különös, derengő fényben világítja át az üzenetet a hátlap grafikáján: engem válassz. A hőstörténet, amikor minden rajtad áll. Te magad vagy a hegyére állított piramis csúcsa. Ha valamerre billen az alkotmány, rajtad múlik.

Igen, megcsinálhatod életed szerencséjét. Ha most nem teszed meg, nem is érdemled meg a boldogságot. Mert akkor neked minden is kevés. Mintha lottóhúzás előtt a te számaidhoz tartozó golyókat mélyhűtőben tárolták volna pár órán át. Hogy csak ki kelljen tapogatnod őket és máris milliárdossá lősz ki. Semmi mást nem kell tenned, mint érezni, melyik öt gömböcske dermeszti a markod. Rövid, széles és egyenes út az örök fényűzésbe. De mi van, ha homokszem csúszik a gépezetbe?

Nincs ziccerkényszer. Nem az életed múlik rajta. Ezt a Vénusz és a Plútó együttállásával összefüggésben is erősítsük meg. Égi történés és valóban remek. Mi több: fenomenális. Mégis: nem pakol(hat) rád bálnabébihez mérhető súlyokat. Az egész lényegét tenné tönkre. Teher alatt, nyomasztódva-görnyedve vajon hogyan találhatna utat hozzád a vénuszi létöröm?

A szuperlatívusz addig jó, amíg nem dermeszt. Egyébként olcsó bulvár. Csak itt, csak most, csak önöknek. Megrázó képsorok következnek, a televíziózás történetében első alkalommal láthatók a következő felvételek. Asztrozófus ilyet még Vénusz-Plútókor sem mond. A hájpolás köpetet röppent(het) egy csodás bolygótalálkozó sajtójába, akkor meg már kinek van kedve élvezni?

Alapvetően örömre vagyunk hangolva. A Vénusz Földünk közvetlen szomszédja. Elég bármely Naprendszer-ábrázolást megnézned. Ráadásul úgynevezett belső bolygó. Ez a kifejezés csupán annyit tesz: a Föld és a Nap, tehát a világosság jelölője, a központi erő között helyezkedik el.

Földünkről a Nap felé a Vénuszon keresztül látunk, juthatunk el. Spirituális értelemben valahogy így fest: az életöröm és a harmónia az az alapvetés, ami bennünk él, ha feljön a Nap. Nem tudsz központi csillagunk irányába tekinteni úgy, hogy figyelmen kívül hagyod a szerelem bolygóját. Lásd még: Esthajnalcsillag.

Ez egy olyan, végtelenül egyszerű alapigazság, ami önmagában képes szertefoszlatni a divatos szenvedéskultuszt. Tudod: földi siralomvölgy, árnyékvilág, tér és idő keresztjére feszített ember képe. Satöbbi.

Ha nem a harmóniára, az egyensúlyra és a mosolyra kódolták volna az emberiséget, akkor ezek nevében nem alkudnál meg. Eszedbe sem jutna kompromisszumokat kötni. Nem mentegetnéd a méltatlan kapcsolatok másik résztvevőit. Legfőképpen: nem értékelnéd le önmagadat a másikkal való együttlétezésben. Mindezt a (felszíni) harmónia megőrzéséért erőszakolod teszed.

A Plútóval találkozva valóban lehetőség adódik mélyre ható, radikális, gyökeres fordulatokat tenni (a három jelző már az oviban is a Plútó jele volt). Kapcsolatreformálás. Igen, van úgy, hogy egy kapcsolatban annak lezárása a szintemelkedés. A méltatlan (bántalmazó, egyensúlytalan, lehúzó) viszonyulásnál a semmi is jobb.

De nem soha vissza nem térő alkalom. Mivel a Vénusz meglehetősen gyorsan kering a Nap körül, kevés jelzáloghitel fut ki a következő Vénusz-Plútóig. Ezért nem vagyok híve a nagybetűkkel ordított, trash reality-ket idéző bolygóhájpolásnak. Szuperjó, de csillagfürkész maradjon korrekt, ha már tájékoztat.

Lehet, hogy nem fordul meg a sorsod. Majd máskor megteszi. Talán arra vár, hogy megérj. Tudod: rengeteg gép emelkedik az égbe a reptérről kifutóban. Az egyik a tiéd. De több tucat csillogó gépmadarat csodálhatsz meg frusztráció, a basszuserrőlislemaradtam érzése nélkül. Mint a Vénusz és a Plútó együttállását.

A két égitest a naptári óév utolsó napjától január 2-ig fogja egymás kezét – egzakt módon. Lehetőséged van valódi változásokat eszközölni a mindennapi létöröm visszaszerzéséért. A plútói erő az összes méltatlanságot, ami elválaszt beléd kódolt életigenlésedtől, most alaposan megrázza. Ami nem való, az bizony hullik szerte-szana. Elképzelhető, hogy te magad kapod meg a két csattanós pofont, hogy végre térj észhez! Térj észhez és vess véget a szenvedés- és siránkozás-ápolásnak.

Asztrológiai értelemben a Bak cikkelye ad otthont a találkozónak. A változtatás – túl az öröm visszaépítésén – megoldást, fejlődést hoz. Haladsz tovább az öröm útján, ha esetleg letértél róla. Minél messzebb távolodtál el, annál nagyobb zökkenést tapasztalhatsz. Ha csak a gumi fele hagyja el az aszfaltot, finoman ellenkormányzol és szinte észre sem veszed a malőrt, így suhansz tovább. Árokba hajtva viszont a tréler rángatja ki járgányodat. Minden módon számíthatsz a Plútó legjobb megoldásra törő erejére.

Elengedés. Próbáld ki, saját kezeddel. Fogj meg egy doboz gyufát és pottyantsd le. Többször is. Ott puffan, ahová a gravitáció hívja. Mit kell ehhez tenned? Kioldani ujjaid szorítását. Nincs benne görcs. Nem eldobod, csak elengeded. Most hajítsd a sarokba a gyufásdobozt. Látod, érzed, tapasztalod, milyen világok választják el egymástól a két minőséget.

A Nyilas csillagképének elengedő keze miatt hozakodtam elő a gyufával és annak leejtésével. Ez a könnyed, mégis természetes vonulat hat szellemiségedre. A tudati beérés olyan inspirációt kap, amivel önként, feszengés nélkül állhatsz fel olyan asztaltól, ahol a. nem szívesen látnak b. nem szívesen ülsz. Nem muszáj rárúgnod magát az asztalt, de statikusan helyben maradni – soha. A Plútó kraftja segít, hogy hátra tolhasd a széket, mosolyogva felállj és elsétálj – ha ennek érzed az idejét.

Emelkedés, szárnyalás, magasabb szempontból megértés. A harmadik égi környezet, az égi egyenlítő (Ekvátor) a Sas csillagzatában találja az összeölelkező Vénuszt és Plútót. Fölé emelkedés. Látod, amit lent, a síkban, a horizontális megélés korlátossága mellett soha nem vehetsz észre. Látod és cselekszel. Nincs hatásszünet és vagylagosság. Ebben (is) maximalista, azaz az elérhető legjobb megoldásra törekvő erő a Plútó.

Száz szónak is egy a vége: valóban remek energia. Nem jön szembe minden délelőtt, de nem is rajta múlik egész hátralévő életed boldogsága. Jó dolgokat hozhatsz ki belőle. Már tudod. A felismerések várnak rád, a tettek úgyszintén.

kép: pixabay.com