„Úton lenni mennyország, megérkezni halál” énekli Hobó pár évtizede. Halál és pokol persze nincs, csak saját alvilágunk (belső országunk) démonait engedhetjük szabad döntésünk nyomán tombolni, hogy ezt az érzést megélhessük. Az idézet útra vonatkozó része viszont maradéktalanul stimmel: maga az út, az előrehaladás, a fejlődés a lényeg. (tovább…)
Közkeletű tévhit, hogy a fájdalom ok nélküli és fő célja életünk megkeserítése. Nyilván féligazság, ami a legkevésbé hasznos és építő, mert az oktalanul megélt, fel nem ismert üzeneteket hozó fájdalom úgy megy el mellettünk, helyesebben szólva rajtunk keresztül, hogy tovább is viszi mindazt az értékcsomagot, amit nem vettünk le róla – lustaságból, figyelmetlenségből, kényelemszeretetből. (tovább…)
Néhány alkalommal már érintettük a spirituális fejlődést, az úton való haladást és az ott felbukkanó segítőket, netán mestereket, például itt és itt is. Ma egy gondolatról szeretnék csak írni, ez pedig a szabadság, amivel előre lépdelhetünk. (tovább…)
Szombat hajnalban, valamivel 2 óra után újholdat élünk meg a Mérleg jelében, különleges üzenetekkel tarkítva. (tovább…)
Szabadság ÉS biztonság: alapértékek. Szeretnénk, ha mindkettő megkérdőjelezhetetlenül jelen lenne az életünkben; anélkül, hogy kettejük közül választanunk kellene. A Sors fonák(nak látszó) és fura működése folytán pedig pontosan ez a helyzet: vagy egyik, vagy másik. Persze nem ilyen végletesen leegyszerűsítve.
