szabadság | Ládonyi János

Az éjjel soha nem érhet véget

Szerző: János | 2023. ápr 6 | Blog

No, ezekre sem lesz szükséged egy évig.

Anyósnyelv a fiókba, csörgősapka a kalapos polcra, bohócorr a dobozba. A Bolondok Napja lecsengett, kifutott, vége. A kellékek pihenhetnek, a szombati ünnep már csak mosolyogtató emlék. Illetve…

„A Bolond, aki túlhaladt minden állomáson, megélt mindent, itt éri el a tökéletes tudást és szabadságot, amit mindvégig keresett. Elérkezett a tökéletesség világágba, ahol most már bölcsen nem törődik az evilági értékekkel, nem becsüli már a konvencionális értékeket. Nem gondol a jövőre, nem rágódik a múlton, a pillanat gyönyörétől mámorosan, az égre tekintve, dalolva lép a szakadékba. A batyujában ott lapulnak a családi minták, az elfojtott vágyak, a szükségtelen félelmek. És a megtörtént csodák.

Ha hiszel a hihetetlenben, ha képes vagy bolond módon élni, akkor megtörténnek a csodák. Ehhez kell a legnagyobb hit és félelemnélküliség. Ha elengedsz mindent, mi a földhöz tapaszt, korlátoz, akkor tudsz csak a csodák szintjére felemelkedni. Akkor meg tudod élni az élet csodáit és Te magad is csoda tudsz lenni. Nevess, légy könnyed, szeress, feledd a félelmet, engedd a kapaszkodókat. Tudd, hogy a világ jó, hogy valójában minden a legnagyobb rendben van. A legnagyobb bátorság ehhez kell. Légy Isten bolond gyermeke, hogy boldog lehess. Mert csak mi bolondok tudjuk megtapasztalni az Univerzumban a felszabadító boldogságot.”

Az idézet Lexikov Attilától származik és a Bolond tarot lapjáról szól. Keresve sem lehetne szebb, kifejezőbb és pontosabb leírást találni arról, mit is jelent valójában a „bolond” minőség. Nem örült, hibbant, elmeháborodott. Bolond. Nyomós okból cibáltam elő a hátunk mögött hagyott Bolondok Napját:

Szárnyakat ad a fantáziádnak, ha és amikor képes vagy bolond módjára szemlélni a világot, kérdőjelezni, dönteni. A bolond attitűdje valójában praktikus eszköz. Segítségével eredményesen tágítod a valóságodat, ezzel pedig szabadabbá, optimális esetben – egyszerűen csak – szabaddá válsz. A következő módon működik a bolond-mágia:

El tudsz képzelni olyasmit, amit eddig nem, azaz: képet alkotsz. Olyan képet, ami színes, illatos és eleven. És igen: te vagy a főszereplője. Amiről pedig képet alkotsz, arra képes is vagy. Ez a bekezdés hemzseg a „kép”-ektől. A szóismétlés direkt, célja a nyomatékosítás. A bolond(os)ság, a bolond faktor edzett meg és tett rugalmassá. Ha eddig még nem, akkor célszerű dolgozni rajta. Mint amikor edzel, de a penzum végén alaposan lenyújtasz. Velem ellentétben, ebben nem vagyok jó példa. A lényeg: amikor tudsz – a szó nemes értelmében – bolondozni, minden és bármi elérhető számodra. Három lépcsőben:

Elhiszed,

átéled,

valóságoddá teszed, amire vágysz. Így tudatosítod, hogy igen, lehetséges adott élethelyzet boldog főszereplőjeként élned. Nem távoli, ködös, reményillatú ábrándképként dédelgeted magadban. Azzal, hogy a bolondosság mágiáját beleviszed a képletbe, lüktető élettel töltöd meg.

EZ a fő értéke, üzenete a Bolondok Napjának. Hiába telt el pár nap április elseje óta: emlékezz a lényegre. Emlékezz és használd, építsd a valóságodba, mert extra támogatást ad.

kép: pixabay.com

Szabad a vélemény, mint a tánc

Szerző: János | 2023. febr 28 | Blog

Csak arról formálhatsz valódi véleményt, amit már próbáltál. Ez a kijelentés értelme, amit megfellebbezhetetlen alapigazságként, mint villogó, piros-fehér sávos sorompót akarnak utad elé ereszteni. Ezt kivétel nélkül, minden olyan esetben megteszi a külvilág, amikor próbálkozol. Gyakrabban fogalmaznak azonban tagadó formában; így talán ismerősebb a dogma: amit nem tapasztaltál meg, arról se igazi véleményed, se (érték)ítéleted nem lehet. Mielőtt rábólintasz, gondold végig a következőket:

Amit nem kérdőjelezhetsz meg, az jellemzően nem igaz. Olyasmit véd, ami a dogmapáncél nélkül összeroskadna és saját dugájába dőlve süllyedne el, mint várkastély a mocsárban. Az omlasztáshoz pedig egy aprócska csavar elegendő. Kialakult benned vélemény például az emberölésről, a pedofíliáról, a heroinfogyasztásról? Ugye?

Kell-e a karmádba az a sok-sok teher, amit e három témában szerzett valós, fizikai tapasztalat jelent? Megérné-e, hogy ilyen áron mondhass „belülről jövő” véleményt? Most nyilván csóválod a fejed és talán halk hangon ki is mondod: nem. Én is így gondolom, lépjünk is tovább ezen a mezsgyén.

Egzotikus, karibi szigetek, az Andok gyöngyszemei, norvég fjordok – vágyódj bárhová, el tudod képzelni, milyen érzés ott lenned. Tehát: rendelkezel véleménnyel. Igen, megeshet, hogy odajutva ezt markáns módon átalakítod. Például kicsi gyermekkorod óra vonz Ausztrália. Mikor odaérsz, szembesülsz a koalák agresszivitásával. Azonnal másképp vélekedsz a déli kontinensről. De ez csak egy kiragadott példa, nem pedig a rovarliszt ihlette az írást. Ha azonban szóba hoztam, egy szálat érdemes elvarrni arrafelé is.

Nem kell ahhoz tücsöklisztből sütött kajszilekváros fánkot, lisztkukac-palacsintát, vagy csótánykenyeret ennem ahhoz, hogy ne vágyjak rá. Sőt: a magam világában és valóságában undorodva irtózom tőle. Remélem, még nem ettem bogarat, rovarokat. Tudatosan, éber állapotban még biztosan nem. Ízeltlábút már igen, de a rák más tészta. Könnyű szívvel jelentem ki, hogy ha végül úgy temetnek el, hogy egyetlenegy milligramm rovarliszt nem csúszik le addig a gigámon – hát nem bánom. Legyen. De térjünk vissza a véleményformálásra, megélt tapasztalás nélkül. Mert rejlik benne még egy jelentős infótallér.

Erkölcs és érték. Két gyönyörű szó, ami valós szépségét éppen tőled kapja meg. Attól, mit töltesz bele, milyen erényekkel színezed ki. Ha a visszájában gondolkodunk, akkor persze jobban ki is ürítheted, mint a húsztonnás úthengerrel kinyomott fogkrémes tubust. Az erkölcs és az érték ad támaszt és siet a segítségedre minden esetben, amikor olyasmiről szükséges vélekedned, amit nem tapasztaltál saját bőrödön. Az égi bekötés persze innen sem hiányozhat.

Erkölcs és érték. Ez a két fogalom és a mögöttes aranyfény a Jupiter bolygóhoz kötődik. Itt találunk rá a mágikus kapcsolóra, ami felhatalmaz a szabad állásfoglalásra. Valahol, egészen pontosan az I. és a 12. házad között ott támogat a születési képletedben. Nem, nem kell, hogy lásd, pontosan hová rajzolható be. Sőt, arra sincs szükséged, hogy ismerd a képletedet. Amit viszont feltétlenül tudnod kell: akárhol is és bárhol is, de nem csak az asztroszkópodban – tebenned is van, létezik és működik a jupiteriség. Szép magyartalanul. Miről is szól a meglátásokat illetően?

Bölcsesség, kiterjesztés, látszólag össze nem illő elemek harmonikus egybeillesztése. Amikor szívből jövő vágyad kialakítani személyes szemléletedet egy kérdésben, a hiányzó tapasztalást a jupiteri erőiddel pótolod. Azaz: a belső bölcsességeddel. Ezért szükségtelen finnacél filézőkést nyomnod a szomszéd bordái közé ahhoz, hogy kiforrott véleményed legyen például az emberölésről. Azt is könnyen el tudod képzelni, amikor a te öt számodat húzzák ki szombat este. Még nem nyertél kétmilliárdot, az eufóriát viszont plasztikusan látod magad előtt, sőt: testi-lelki-szellemi szinten át is érzed-éled. A lottóötös megnyerését illetően konkrét nézetet vallasz.

Ezután bárki bármit mond, tudd: igenis lehet véleményed. Ám hintsük meg együtt a torta tetejére fújt vastag, hófehér tejszínhabot egy kis illatos fahéjjal: azt is megteheted, hogy visszautasítod a provokációt. Igen, a jupiteri bölcsességbe belefér, hogy nyíltan, felvállalva mondd ki: nem akarok véleményt nyilvánítani. És ne érdekeljen, erre ki mit mond. Az ugyanis már az ő véleményük.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a cikk,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő írások elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Megvalósuló merész álmok

Szerző: János | 2023. febr 1 | Blog

Elérkezett az idő, hogy átgondolt a „hogyan tovább”-ot. Legkésőbb most. Aki derék strucc módjára tuszkolja vastag nyakán ülő konok buksiját a puha strandhomokba, immár az is hallotta, hogy a nagyvilágban ez-az nem éppen úgy zajlik, mint ahogyan a „harmonikus” és az „ideális” szócikkeket illusztrálják. Igen, még rád is hat, a te személyes életedre is befolyást gyakorol az, ami „odakint” zajlik. Ez egyszerű tény, minden ítélet nélkül.

Miért kongatok akkor vészharangot? Mert annak is felvirradt a napja. Amúgy pedig nem vészharang, hanem emlékeztető ezüstcsengettyű, aminek a hangja képes és hivatott Csipkerózsika- és rémálmaidból egyaránt felrázni. Mit hallasz – szinte mindenhonnan: válság, recesszió, infláció, összeomlás, háború, világvége. Egy ősrégi Pokolgép-album címadó dala ugrott be, a Metál az ész. Hát meg. Meg hát.

Hatnak rád, nincs mese, a mérték jellemfüggő. Kicsit az elmédre, jobban és mélyebben a szívedre. Ideje belátni – és nem lemondóan beletörődni -, hogy magukra a nagyvilág politikai-gazdasági folyamataira érdemi, döntő módon nemigen hathatsz rá. Ez van. Kivéve, ha ország- vagy multicég-vezetői ambíciókat dédelgetsz, de akkor nem olvasol ilyen, eltántorító hablatyokat. Mik tehát a lehetőségeid, ha magukra a jelentős fordulatokra nem bírsz befolyással?

A reakcióidat, az általad adott (külső és belső) válaszokat, a kinyilvánított magatartásodat szabadon és tudatosan választhatod meg. Ez a szabadság jutott neked, de ennél nem is kell több. Éppen elég, mindenre is, ahogy a derék székely mondaná.

Húzd össze magad, lapíts, kuporogj, merj kicsi (és jelentéktelen) lenni, add lejjebb, mondj le, törődj bele, engedd el, majd egy másik életben, ha a világ szerencsésebb felére születsz. Nem folytatom a sort, így is fárasztó volt leírni, miket hallhatsz huszonegyedik századi jó tanácsként. Hogy mire jó, azt nem tudom. Talán inkább a GYESEV Intercity-t választod a lassú és körülményes (idősebb Knézy Jenő szófordulata) kenderkötél helyett. Nem jó.

A szó szoros és átvitt értelmében egyaránt az emberi minőség méltóságával össze nem egyeztethető szűkösségsulykolás zajlik, napi huszonnégy órában, nonstop. Ha neked tetszik, ha akarod, ha rádobban a szíved, lelked rajta. Számodra itt ér véget a mai bejegyzés; köszönöm, hogy megtiszteltél a figyelmeddel, ne felejtsd el jusson eszedbe lekapcsolni a villanyt és letekerni a fűtést, jó éjt.

Mi a másik út? Markáns hátraarc a zsugorodás felé. Nem közelíteni, barátkozni vele, engedni az érzékenyítésnek, hanem szögmérővel pontosított, 180 fokos fordulatot tenni. A beszűkülés ugyanis nem kínál perspektívát. Ezt a tételt nem ördöngösség belátni. Ami csak csökkenhet, fogyhat, kevesebb lehet, az előbb vagy utóbb elfogy. Ha még így sem esik le, engedj meg két szemléletes példát.

Van egy üveg lekvárod, a kedvenc gyümölcsödből. Én a besztercei szilvára szavazok. Nagy, öblös, egykori uborkásüvegben lakik, megvan bő másfél kiló. Eleinte napi három púpos evőkanállal mertél belőle, majd rájöttél, így bizony hamar a nyakára hágsz. Önmérséklet, vágycsökkentés, innentől napi egy lapos evőkanál az adagod. Megnyugszol, a rohamos mértékű szublimáció üteme érezhetően lassul. Pár nap múlva azért konstatálod, hogy csak lejjebb és lejjebb araszol a lekvár határvonala nap nap után. Az evőkanalat kiskanálra cseréled. A lekvár erodálódása lassul, de nem eléggé. Viszlát, kiskanál, gyere, mokkás! Ezzel már csak parányi adagokat mersz ki, szinte az ízét se érzed. Mégis: előbb vagy utóbb, de bizton a legutolsó lekvármolekulát is kietted, elfogyott, kész, nincs többé. Hacsak hamarabb, még menet közben rád nem romlik.

Pepitában ugyanez: lehúztad a töltőről a telefonodat, combos 100 %-ot mutat a kijelző. Levetted a fényerőt, semmi szükségtelen scrollozás, se TikTok, se Spotify, semmi, ami nem életbevágó. Szerinted az idők végezetéig teletöltött állapotban marad a készülék?

Lekvár és telefon közös pontja: ha spórolsz vele, megrontod az élményt, amit kínálna, de csak odázod az elkerülhetetlent. Ergo: nem vezet sehová. Ha két példázatban igaz, vajon az élet összes többi területén tőhamis lenne a kijelentés, nulla értékkel? Nem azért, mert én írtam; azért, mert így van. Ez a vanás a tény, amin vitatkozni valóban nem érdemes; szót szaporíthat, előre nem visz.

Ideje nagy levegőt venni, neked is, nekem is. És perspektívát váltani. Növekedés, kiterjedés, vagy szépséges ősmagyar szavunkkal: expanzió. Ez kell, erre visz az út, ez a megoldás. Az üzemanyag pedig, ami előre lendít, a kurázsi.

Ha még mindig olvasol, gratulálok, mert tudod, mivel vitorlázz át a jelen és a (közel)jövő hullámain, háborgó tengerén. Jó hírrel is szolgálhatok, mégpedig kozmikus eredetűvel, ami téged támogat. A Nap és az Uránusz bolygó áll 90 fokra egymástól; népszerűbb elnevezéssel quadrat fényszöget alkotnak. Kiterjesztően értelmezve február másodika és ötödike között egzakt a kapcsolódás. Miről szól?

Álmok és merészség. Ők a főszereplők, velük jutsz messzire.

Első igazság: merj álmodni, az ingyen van, mondjon bárki bármit. Ha már te magad bekorlátozod, miről álmodozz, elbuktál. Már semmi szükség orwelli eszközökre; önként veted alá magad a tudatzsugor koromfekete mágiájának.

Második igazság: az álom „mérete” sem fizetős, azaz ugyanannyi erődbe, energiádba, képzeletedbe kerül nagyot, óriásit álmodni, mint icipici törpezsugort.

A Nap-Uránusz fényszög elsősorban a nyitott szívű, a változ(tat)ásra kész, gerinces embereknek kínál remek alkalmat. A Nap Vízöntő, akár aktuális asztrológiai jelét, akár csillagképi környezetét vizsgáljuk. Erről korábban többször írtam, most nem nyújtanám vele a türelmedet. Az Uránusz nemrég fordult direkt irányba hosszú, több hónapon át tartó látszólagos hátrálás után. Ennek mágiáját részletesen, pontról pontra taglaltam a január 20-án este kiröppent hírlevélben; javaslom újraolvasni. Különösen arra a részre gondolok, amit a Cet fejéről, az ott található érzékszervekről és a Menkar csillagról írtam. Most jön igazán jól.

Száz szónak is egy a vége: bátraké a szerencse. A bátorság pedig belső döntés kérdése. A te elhatározásodé. Ami független az égiektől, ők „csak” hátszelet biztosítanak. De a legerősebb hátszél is azt tudja igazán támogatni, aki már irányba állt és halad. Mindent bele!

kép: pixabay.com

Két úton a szabadsághoz

Szerző: János | 2023. jan 27 | Blog

A megélt, valós szabadságnál kevés édesebb és vonzóbb minőség létezik. Még koszorús költőóriásunk, maga Petőfi Sándor is „Szabadság, szerelem!/E kettő kell nekem.” sorokkal indítja egyik legismertebb költeményét. Ahogy a hűs áprilisi reggelen Mari néni kiszórja az áztatott búzát a tér közepére – értelemszerűen közvetlenül a bronz lovasszobor talapzatánál -, az odaröppenő galambsereglethez hasonlóan özönlik mindenhonnan a szabadság, a függetlenség és ezek végtelen számú szinonimája. Rendjén való, ahogyan egy kis tisztázás is, ha már a valódi szabadságot célozzuk meg. Mert van, amit nem szoktak megemlíteni vele kapcsolatosan.

Derűs és kiegyensúlyozott minőség. Alapvetés; enélkül tényleges szabadságról nem beszélhetünk. Dupla kozmikus késztetés apropója íratja velem e bekezdéseket, mielőtt azonban a csillagos égre néznénk, határozzuk meg együtt, milyen a vegytiszta szabadság!

Miért kéne a személyes (túl)dráma árát megfizetned azért, ami alanyi jogon jár, ami a tiéd? Ez a fő kérdés. A szabadságtörekvéseket gyakran tálalják úgy, ahogyan Petőfi a Tiszában ír: „mint őrült, ki letépte láncát…” Biztos, hogy ez az egyetlen elérhető és üdvözítő út? Vajon harmonizál a szabadsághoz társuló kedélyességgel, ha összepréselt szájjal, csikorgó fogzománccal rugdosódsz? Tedd fel a kérdést!

A szabaddá válás két útjáról beszélünk ma. Az első közismert; amikor megnyitod a csillogóan krómos vízcsapot, az első habos vízsugárral együtt már ömlik is. Így szól: megszabadulhatsz/szabadulj meg attól a minőségtől, ami korlátoz! Íme, a példák:

Otthagyod a munkahelyed.

Kilépsz egy kapcsolatból.

Sötét, szűk szobából tágasabb, világos albiba költözöl.

Ez a bevett verzió, ezért nincs túl sok magyarázni való rajta. Hogyan érheted el? Tettek útján elindított változtatással. Könnyű átlátni, végiggondolni.

A második verzió ezzel szemben nem annyira fészkelte be magát a köztudatba. Kevésbé látványos – talán ez az oka. Miről szól? Átalakítod érzelmi és tudati viszonyulásodat a korlátozó minőséggel összefüggésben. Nézzünk erre is egy szemléltető esetet:

Formás, izmos testet, életerős önbecsülést, támogató vitálkapacitást akarsz és vágysz. Ennek érdekében döntést hozol és elkezdesz követni, végrehajtani egy kitűnő, precíz, személyre szabott edzéstervet. Csinálod, mégpedig lelkiismeretesen. A telő napok, a múló hetek azonban lassanként elhalványítják a kezdet ragyogó motivációját. Mi történik?

Penzummá, penitenciává, korlátozó béklyóvá válik, mert meg kell tenned azokat a gyakorlatokat, amik eredményeképpen eléred megálmodott kondidat és alakodat. Itt lép képbe a szabaddá válás kettes számú verziója.

Egyszerre raksz rendet az elmédben és a szívedben. Utána ismét ugyanazt az edzéstervet végzed, de már kínlódó nyögés nélkül. Ami mégis kiszakad belőled, az a puszta fizikai megerőltetéshez társuló elégedett sóhaj – ezt is megcsináltad. Lásd meg: nem a gyakorlatok könnyültek fel egyik napról a másikra. Te változtattál belül.

Van, amikor egyik, s megesik, hogy a másik módozat a járható út. Nincs kizárólagos aranyszabály; alkalmazd a helyzetednek megfelelően. Csak tudj róla. Ahogyan arról is, hogy a következő napokban mindkettőhöz égi segítséget kapsz, mégpedig szimultán. Íme:

Vénusz-Uránusz quintil és Merkúr-Uránusz trigon fényszögek emelik a bőven mért hétvége fényét. A közös origópont maga az Uránusz, a szabadság, a tisztázás és – nem utolsó sorban – a zsenialitás planétája. Mindahhoz, amiről eddig olvastál, egyéni, kivételes és különleges inspirációkat is kaphatsz. Olyan bevillanást, amire addig nem számítottál, mert sem a térben, sem életed papírformájában nem mutatkozott. Eddig.

Nem sorsfordító napok és nem, nem szükséges katartikus, égig sikoltó eksztázissal írni róluk. Kedves, kellemes, pezsdítő, mocorogtató energiák. Nem nélkülözik a kellemet és a belső jóérzést. Felvetések, késztetések, a következő összegzéssel:

Szabadnak lenni jó.

Szabadnak lenni (spirituális) alapjog.

Szabadnak lenni való/méltó/elérhető.

Te döntesz.

kép: pixabay.com

Vízöntő Nap – igazán jól jön

Szerző: János | 2023. jan 19 | Blog

Pénteken délelőtt érkezik meg a Vízöntő asztrológiai jelébe központi csillagunk, a Nap; ekkor veszi kezdetét a tél második harmada – jégkorongosan szólva. A Vízöntő leghangsúlyosabb minősége a megtisztulás. Mély belső vágy ébred és testesül, hogy konkrét lépéseket tegyünk a bennünk élő és minket körülvevő világ torzulásainak, interferenciáink, mellébeszéléseinek lezárására.

Cselekvő éned égi szimbolizálója erősíti a késztetést, hogy kötelezzen a név és – végre! – tiszta vizet önts a pohárba. Valahogy fárasztóvá válik a hazugsághoz, a nem egyértelmű és világos minőségekhez való asszisztencia. Felettes éned kopogtatja vállad, hogy „nem ezt beszéltük meg”, ideje korrigálni a korábbi félrecsúszást.

A most kezdődő hónap egyik markáns vágya a külső-belső megtisztulás. Helye lehet a kimondás mellett a test tisztításának is, hiszen ő – ideális esetben – templomi funkciókat lát el lelkünk vonatkozásában. Egy templomot pedig illik időről időre alaposan kitakarítani. Mindenkinek habitusa szerinti a tisztítás mikéntje, de alibizni nem ér, pontosabban nem érdemes – most is csak magadat csapnád be, ha eggyel több pohár víz megivásával le akarnád tudni fizikai tested pucolását.

Fontos tudatosítanunk, hogy ez a fajta vízöntői tisztító minőség nem azonos az udvar pedáns rendben tartásával, amikor a szekrények kidőlésre váró csontvázaktól roskadoznak. Nem az a cél, hogy felcsavarozhassuk spirituális építményünk falára a „Tisza udvar, rendes ház” zománcozott tábláját.

A tisztítás és felszabadítás – mint a Vízöntő cikkelyét a Szaturnusszal társulva uraló Uránusz kulcsminősége – egyben a lényeghez elvezető „eszköz.” Ez a lényegiség pedig nem más, mint a szabadság. Nem vagyok híve a „csak-akkor” korlátozó, egymásból következő fordulatának, de csak akkor tudunk igazán szabadok lenni, ha már megteremtettük a tisztaságot. E nélkül nem működik valódi pompájában a másik; a szabadság illúziójánál pedig kevés veszélyesebb van, mert ez egy lufi. Abban a pillanatban, hogy támaszkodni szeretnénk rá, mikor szükségünk lenne megtartó erejére, óriási durranással pukkan ki, hogy pofára eshessünk.

Ezért nem érdemes a tisztító folyamatokon spórolni, mert túlontúl nagy árat fizetsz érte már középtávon is. Lapozz vissza a történelemkönyvekben, hogy feleleveníthesd a pirruszi győzelem definícióját, mert a tisztítás ellazsálása bizony ide vezet el.

Megfordítva az eredőket pedig végtelenül egyszerű, könnyen átlátható képletet kapunk: dolgozz állhatatosan a benned élő és téged körülvevő minőségek pucolásán, még akkor is, ha az azonnali jutalmazás elmarad. Tudod, hogy a cél akkor is nemes és megérdemli a befektetett energiákat, hogy valódi, elvehetetlen szabadságba érkezhess meg, ami már egy jóval magasabb és magasztosabb minőség.

A Vízöntő zodiákusának két uralkodó princípiuma van: a Szaturnusz (ő a hagyomány szerinti) és az Uránusz (ő kérdez vissza: mi az a hagyomány?). Pengeélen táncoló, kényes, de valós és gyönyörű egyensúlyt tudsz megélni: az idő és a tapasztalatok próbáját kiállt, régről hozott valódi értétek bizony szintézisben tudnak működni az egészen új, friss, soha nem látott és hallott minőségekkel.

Nem kell választanod, pláne szétszakadnod. Ez az égi energia késztet az egyensúly megtalálására, ahogyan a múlt és jövő közötti balanszot is a fókuszodba emeli – ennek pedig a végeredménye egy jelenben élő, a múlttal tisztában lévő, a jövőt szabadon tervező csillagszülött. Magadra ismersz?

kép: pixabay.com