Hétfő reggel, éppen újhold idején értem a Dinnyés-sorozat végére. Ez a láncolat az első lemez tükrében igyekezett emléket állítani a Daltulajdonosnak. Tudod, úgy álltam hozzá, hogy 2021. március 15-én az ő fizikai teste hagyta el a földi létezést, és valóban: élő, háromdimenziós hús-vér valóságában már nem fogjuk hallani énekelni, gitározni, muzsikálni.

Ellenben azt a kifejezést vele kapcsolatosan, hogy „meghalt,” nem tudnám jó szívvel leírni. Az ő több évtizedes munkásságában és az által itt van, velünk van, elevenen és jelenvalóan. Ha egy iciripicirit is hozzá tudtam járulni, hogy velünk éljen – nem csak az emlékezete, de munkássága, világlátása, alázata, úgy megérte. Azért, hogy könnyebben vissza tudd keresni az egyes dalokat és a hozzájuk fűzött, hangsúlyozottan szubjektív impressziókat, összegyűjtöttem a sorozat elemeit alább, mindenhol belinkelve az írásokat a beágyazott videókkal.

Isten Veled, Daltulajdonos!

Nézek és látok

Tiszta forrás, szép szó

Föld gyermekei

Hozz egy szál virágot

Az éhség szabadsága – Bobby Sands halálára

Jelképek

Nem vagy egyedül

Én nem félek

Többes szám első személyben

Magyar etűd (Arany ágon…)

Tüzem! Lobogóm!

Hurrá!

Dalok

Majális

Hajnali ének (Szergej Jeszenyinnek)

Szélkiáltó

Lázár Mihály Üzenete

Éjszaka

Daltalanul

Kis Szerelmes Himnuszok (Szégyen A Szó)

kép: pixabay.com

Az eddigi gyakorlattól eltérve ma három trackről szeretnék mesélni, ami látszólagos következetlenség. A bakeliten egyben, egymásba fűzve, kvázi egy dalként szerepelnek, hallod is, hogy csak az elején és a végén csattan fel a taps. Mivel ez a korong legvége, a lendülete és energetikája miatt nem boncoltam volna szét jó szívvel. A Sorozat egy mondatot ismétel el, de milyen mondat az! Az első döbbenet után azért észreveszed, hogy a mondatvégekben „pici” eltérés mutatkozik. Az Álmom Mások… elringató dallamú, körülölelő, szépséges szerzemény. Egy sorát idemásolnám, mert ide kívánkozik: „Nem szabad szövetkeznünk halál ellen halállal.” Khmm.. Ha meghallgatod, már érted és érzed is, miért volt az a nagyszerű formátumú dalnok Dinnyés József, aki volt. A záró Himnusz-töredék pedig… Nos, igen, tudod: aktuális, mint az előzőek, mint ez a hármas. Olyan derűt ültet a szívedbe, hogy a legborongósabb, ködös-nyúlós-nyálkás novemberi hétfő reggelen is átéled a „mindennapi létöröm” nagyszerűségét.

kép: pixabay.com

Percen belüli hosszával a Szégyen A Szó is rövid, de annál tartalmasabb szerzemény. Visszahallgatva a világ szemében naiv, rácsodálkozó, egyben csodát váró, ám végtelenül tiszta ember képe rajzolódik ki. Miért nem korszerű ez manapság? Miért az ellenkezője a korszerű kór-szerű? Dinnyés József torkából olyan egyszerű, komplikációktól mentes az élet, még ha nem is ígéri, hogy habkönnyű, tejjel és mézzel folyó Kánaán vár rád. Idealista dal a javából, de ez nemhogy nem baj, inkább több kéne belőle, rányitja a szemed valami egészen tisztára.

kép: pixabay.com

Újfent rövid, ám velős szerzemény. A hangszerek nem itt kapják a főszerepet, hogy árnyaltan fejezzem ki magamat: az énekdallam viszi a prímet, a végére pedig azt is megtudod, mi történik, ha és amikor nincs dal, mit tehet, mit tesz az ember fia-lánya.

kép: pixabay.com

Olyan tételhez értünk, ami nem feltétlenül könnyen emészthető, már ami a hangokat illeti. Érdekes, vontatott, szaggatott és tördelt harmóniák másznak a füledbe, de elsőre (és másodjára is, ami azt illeti) nem biztos, hogy kebledre öleled őket. Pedig érdemes, mert ez a különös köntös ragyogóan szép üzenetet rejt a szöveg képében, ami több mint magasztos. Ismét előkerül a küldetés kérdése, azaz a dalt faragni és zengetni nem választás, hanem kiválasztás eredménye; olyan isteni ajándék, ami felelősség is és az ember gyermeke nem megy belőle nyugdíjba.

kép: pixabay.com